Az avarok

Illig vagy nem Illig – mi, az avar kor­ral fog­lal­ko­zó ku­ta­tók a Kár­pát-me­den­cé­ben nyu­god­tan hát­ra­dől­he­tünk kép­le­tes ka­ros­szé­künk­ben: ben­nün­ket ez a do­log nem érint, ne­künk nem hiány­zik egyet­len év­szá­zad sem az 568-tól kez­dő­dő (és gya­kor­la­ti­lag a ma­gyar hon­fog­la­lá­sig tar­tó) kor­szak­ból. A szór­vá­nyo­san fenn­ma­radt hír­adá­sok az ava­rok or­szá­gá­nak szom­szé­dai­tól szár­maz­nak, egy­ol­da­lúak és el­len­sé­ge­sek, többnyire ha­di ese­mé­nyek­ről szól­nak. Bő­ven al­kal­maz­zák az an­tik to­po­szo­kat, sa­já­tos ti­tok­za­tos­ság, le­gen­dás ho­mály len­gi kö­rül ben­nük az ava­ro­kat, meg­bíz­ha­tó­sá­guk ezért sok­szor kér­dé­ses. De van­nak for­rá­saink, és szá­munk­ra most ez a fon­tos. A korszak leletanyagát vizsgálva – azt is hoz­zá­te­het­jük: eb­ből van ne­künk, re­la­tí­ve, a leg­több –, még nem min­den bi­zo­nyos, van­nak vi­ták, és az in­for­má­ciók gya­ra­po­dá­sá­val még sok min­den vál­toz­hat, egy do­log kizárt: tud­niil­lik hogy az egész 7., 8., 9. szá­zad ha­mi­sít­vány. Bár az orosz évkönyvek leírása alapján szinte fogalommá vált a mondás: el­tűn­tek, mint az ava­rok, tárgyi emlékeik megmaradtak, s a folyamatos régészeti feltáró munkának köszön­hetően egyre több van belőlük.