Az apartheid Dél-Afrikában

Dél-Afrika már a 17. századtól kivételes szerepet játszott Afrika történelmében. 1652-ben a Holland Kelet-Indiai Társaság itt hozta létre a kontinensen az első jelentős európai kolóniát, Fok gyarmatot, mely a később Fokvárosnak keresztelt Tábla-öbölbeli településből nőtt ki. Mivel a Szuezi-csatorna megnyitásáig Afrika déli csücske a kereskedelmi útvonalak legfontosabb metszéspontja volt, Fokföld portugál, holland, majd brit ellenőrzése az európai hatalmi viszonyok változásainak is hű tükörképét adta. A britek 1795-ben, majd 1806-ban kétszer is elvették a hollandoktól, hogy megakadályozzák a franciák kezére jutását, s második foglalásukat a bécsi kongresszussal is szentesítették A 19–20. században Dél-Afrika jelentősége csak tovább nőtt. Míg keleti területeiről a kontinens jelentős hányadát etnikailag átrajzoló zulu hadjárat, a „mfecane” indult ki, addig Fokföld háborúk sorozata révén egyre tovább terjeszkedett a kontinens belseje felé.

A dél-afrikai gyémánt- és aranylelőhelyek felfedezése már az 1880-as évektől komoly világgazdasági súllyal ruházta fel ezt a területet, amely ezt az Afrikában kivételes pozícióját a mai napig megtartotta. A fokföldi angol uralom elől a belső területekre vándorolt és ott önálló köztársaságokat létrehozó búrokat Nagy-Britannia az 1899-ben kitört angol–búr háborúban birodalmához csatolta. Mindkét fél ügyelt arra, hogy a háború a „fehér ember háborúja” maradjon. Az 1902-ben megkötött Vereenigingi Békeszerződés, majd a búr köztársaságokból szervezett koronagyarmatok önkormányzathoz juttatása nyitva hagyta a nem fehérek választójogának kérdését. A várakozásokkal ellentétben ez nem a liberálisabb brit gyakorlat, a vagyoni és műveltségi cenzus térnyerését, hanem a jogkiterjesztés gyakorlatának leállítását, majd visszafordítását eredményezte.

Az országban afrikaiak, európaiak, ázsiaiak élnek egymás mellett, keveredésük következtében pedig kialakult egy Afrikában egyedülálló, méreteiben inkább Latin-Amerikára jellemző félvér, réteg, a „fokföldi színesek”. Ezért a dél-afrikaiak ma gyakorta „szivárványnemzetként” határozzák meg önmagukat. A népesség ilyen heterogén volta a betelepedés, a rabszolga-kereskedelem, és a kontinensen belüli vándorlások nyomán alakult ki.

A fokföldi holland gyarmat alapítása utáni időkben még nem volt faji megkülönböztetés – azaz nem voltak ilyen értelmű rendeletek. 1685-ben azonban már megtiltották az európaiak és a rabszolgák közötti házasságokat, a 19. században pedig útlevélrendszert vezettek be a színes bőrűek számára.