Az Angol Királynő vendége

Deák az An­gol Ki­rály­nő Szál­ló­ban foly­ta­tott be­szél­ge­té­sek alatt nap­pa­li­já­nak bor­dó szö­vet­tel kár­pi­to­zott dí­vá­nya bal szé­lén vagy a Za­la vár­me­gyei höl­gyek ál­tal a „Ha­za Aty­já­nak” ado­má­nyo­zott ka­ros­szék­ben ült. Szo­ká­sa volt, hogy sza­bad ke­zé­vel ülő­al­kal­ma­tos­sá­gá­nak kar­fá­ját „mor­zsol­ja”. Ül­té­ben egyik lá­bát át­ve­tet­te a má­si­kon, vagy a térd­haj­la­ta alá húz­ta. Ke­ze ügyé­ben, a ka­na­pé mel­let­ti asz­tal­kán szi­va­ros­do­bo­zai tor­nyo­sul­tak. Ke­zé­ben el­ma­rad­ha­tat­lan szi­var­ja füs­töl­gött. Ru­ha­tá­ra szű­kös volt. Egy­sze­rű fe­ke­te há­zi­ka­bát­ja alatt vé­gig­gom­bolt mel­lé­nye meg­fe­szült po­cak­ján. Ün­ne­pi al­kal­mak­kor vi­selt dísz­ma­gyar ru­há­ja is pu­ri­tán volt: fe­ke­te atil­la és nad­rág, for­gó nél­kü­li fe­ke­te sü­veg, kard és kö­peny. Min­dig fe­ke­té­ben járt.

Az or­szág­gyű­lés ülé­sei­ről csak be­teg­ség ese­tén ma­radt tá­vol. A Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­zeum tő­szom­széd­sá­gá­ban fölépült ré­gi kép­vi­se­lő­ház­ba bér­ko­csin ment el. Az ülés­nap után szál­lo­dá­ja ét­ter­mé­ben, a meg­szo­kott asz­ta­lá­nál ebé­delt meg. Ebéd­je el­köl­té­se után ráérő­sen el­be­szél­ge­tett a kö­ré gyűl­tek­kel. Ké­ső dél­után om­ni­busszal a Vá­ros­li­get­be uta­zott, és ott nagy sé­tát tett. Az es­té­ket a szál­ló ét­te­re­mé­ben, ké­sőbb párt­ja klub­já­ban töl­töt­te. A klub­ban be­kap­cso­ló­dott a va­cso­ra­asz­ta­lok­nál zaj­ló be­szél­ge­té­sek­be, oda­te­le­pe­dett a kár­tyá­zók­hoz ki­bic­nek. Bi­zal­ma­sai­val diszk­rét tár­gya­lá­so­kat foly­ta­tott. Eny­he éj­sza­ká­kon a klub­ból vagy öz­vegy Vö­rös­mar­ty­né­tól jö­vet leült egy pad­ra, és csen­de­sen szem­lé­lő­dött. Ilyen­kor csak haj­na­li két óra kö­rül ke­rült ágy­ba.

La­ká­sa, amint Ke­hi­dán, itt is egy­sze­rű volt. Há­ló­szo­bá­já­ba ke­vés bú­tort ál­lít­ta­tott: va­sá­gyat, éj­je­li­szek­rényt, pam­la­got, ki­sasz­talt,