A 19. század nagy ideológiai irányzatai közül – konzervativizmus, liberalizmus, szocializmus és anarchizmus – ez utóbbiról tudunk a legkevesebbet. Ráadásul ez a tudás nagymértékben torzult. Az anarchizmus a modern kor ideológiai irányzatai közül mindegyikkel radikálisan szemben állt: a konzervativizmussal újító szelleme, a liberalizmussal kizsákmányolás-ellenessége, a szocializmussal pedig az állami irányítás elutasítása miatt került konfrontációba. Mivel az anarchizmus radikális és igen találó kritikáját adta mindenfajta politikai hatalomnak, kormányzatnak, e hatalmak (nyugati típusú demokráciák éppúgy, mint a szovjet típusú autokráciák) az anarchista mozgalmak elszigetelésére, lejáratására, illetve megsemmisítésére törekedtek.
Nézetek és tévhitekAz anarchizmusellenes propagandához maguk az anarchisták is bőven szolgáltattak támpontokat. A köztudatban az anarchista mozgalom nem véletlenül – és nemcsak a lejárató propaganda hatására – kapcsolódott össze az erőszak, a terror fogalmaival. A 19. század utolsó évtizedeiben és a századfordulón az anarchizmus követőinek jelentős része ugyanis céljai eléréséhez az egyéni merényleteket választotta eszközül, amelyeket hosszú időn át olyan „sikeresen” alkalmaztak, hogy a közvélemény az egész anarchizmust e merényletes irányzattal azonosította. Ebből
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
