Az amerikai magyarság 1941-ben

A ki­vé­te­les utast még 1941 őszén is hét nap alatt New York­ból Bu­da­pest­re rö­pít­het­te az em­be­ri tech­ni­ka. Az ame­ri­kai ma­gyar­ság azon­ban – vagy mint ked­ves túl­zás­sal mond­ják: Ma­gyar Ame­ri­ka – ma oly tá­vo­li­nak lát­szik, túl ha­rag­vó óceá­non, mint­ha be­tel­je­sült vol­na sor­sa, és élő va­ló­ság he­lyett már pusz­ta tör­té­ne­ti prob­lé­ma len­ne csak. A há­bo­rú miatt el­vesz­tet­te azt az érint­ke­zést is, mely ed­dig az óha­zá­hoz fűz­te.

Ma­gyar va­gyok, uram

De mi is be­vall­hat­juk, hogy ha volt is er­re kez­de­mé­nye­zés, ma­gunk se tud­tunk so­kat ró­la, se mint élet­ről, se mint tör­té­ne­ti prob­lé­má­ról. Az ame­ri­kai ma­gyar­ság ko­moly tör­té­ne­te még megírás­ra vár. Anya­gi és szel­le­mi tel­je­sít­mé­nyei­ről nem tu­dunk meg­nyug­ta­tó pon­tos­ság­gal szá­mot ad­ni más­nak vagy ma­gunk­nak. Azt sem tud­juk egész biz­to­san, hány ma­gyar van oda­kint. Ma jó­zan és ta­ka­ré­kos szív­vel szin­te egyen­ként szám­lál­nánk össze a ma­gya­ro­kat nem­csak itt­hon, ha­nem messzi vi­lág­ré­sze­ken is. Majd­nem ag­gód­va les­sük az összeadás ered­mé­nyét: há­nyan va­gyunk a nagy­vi­lág­ban?

Kirkconnel Watson, Kosáry Domonkos és K. Kovács Péter, 1941

De még az össz­ma­gyar­ság gon­dos szám­lá­ló­ja is csak meg­kö­ze­lí­tő­leg tud­ja meg­mon­da­ni, hány ma­gyar él Ame­ri­ká­ban. Op­ti­mis­ták, fő­leg idő­seb­bek, akik hosszú ideig ma­gyar kör­nye­zet­ben él­ve oda­kint min­den­nap ma­gya­ro­kat lát­tak, haj­lan­dók egy­mil­liót is mon­da­ni. Nagy Iván 538000-re be­csül­te az Egye­sült Ál­la­mok ma­gyar nyel­vű né­pes­sé­gét 1930-ban. Azért csak be­csül­te, mert az ame­ri­kai sta­tisz­ti­ka kö­zöl ugyan bő ada­to­kat be­ván­dor­lók­ról és a né­pes­ség ere­det sze­rin­ti megosz­lá­sá­ról, megem­lít­ve azo­kat is, akik­nek csak egy szü­lő­je szü­le­tett pél­dául Ma­gyaror­szá­gon, ezek az ada­tok azon­ban, a do­log ter­mé­sze­té­nél fog­va, még nem ad­hat­nak egé­szen tisz­ta ké­pet.