Az amerikai külpolitika belső forrásai

So­kan úgy gon­dol­ják, min­den ál­lam éssze­rű vá­laszt ad azt őt ért nem­zet­kö­zi ki­hí­vá­sok­ra, s egy adott ha­ta­lom kül­po­li­ti­ká­ját olyan ál­lan­dó té­nye­zők ha­tá­roz­zák meg, mint föld­raj­zi el­he­lyez­ke­dé­se, de­mog­rá­fiai mu­ta­tói, a töb­bi ha­ta­lom­hoz vi­szo­nyí­tott gaz­da­sá­gi és ka­to­nai po­ten­ciál­ja. Má­sok sze­rint vi­szont a kül­po­li­ti­ka bel­ső fo­lya­ma­tok ere­dő­je, és gyak­ran ke­vés kö­ze van a nem­zet­kö­zi kör­nye­zet­ből ér­ke­ző im­pul­zu­sok­hoz vagy olyan el­vont dol­gok­hoz, mint a nem­ze­ti ér­dek. Olyan té­nye­zők ala­kít­ják, mint az ural­ko­dó po­li­ti­kai fi­lo­zó­fia, a po­li­ti­kai be­ren­dez­ke­dés, a kül­po­li­ti­káért fe­le­lős po­li­ti­kai ve­ze­tők, dön­tés­ho­zók sze­mé­lyi­ség­je­gyei és a ve­ze­tők szo­ká­sai, a kül­po­li­ti­kai dön­té­sek­ben részt ve­vő in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­se és egy­más­hoz va­ló vi­szo­nya, a lob­bik és tár­sa­dal­mi cso­por­tok be­fo­lyá­sa.

A kül­ügye­ket a bel­ső té­nye­zők irá­nyá­ból ma­gya­rá­zó