1956. november 3-án, szombaton este Mindszenty bíboros élőben elmondta utóbb meghamisított és sokat kritizált rádiószózatát. Rövid nyugovóra térhetett csak az I. kerület, Úri utcai prímási palotában, mert hajnalban telefonhívás riasztotta: Tildy Zoltán miniszterelnök-helyettes titkára értesítette, hogy az oroszok támadást indítottak Budapest ellen, és szükséges lenne a jelenléte a Parlamentben. Mire átért Pestre, már senkit nem talált ott a kormánytagok közül. Vissza akart térni a Várba, de nem került elő a sofőrje, gyalog pedig veszélyes lett volna elindulnia, mivel a szovjet tankok már a Margit hídon át közeledtek. Ezért az azokban a napokban mellé szegődött, önkéntes titkárával, dr. Turchányi Egonnal együtt visszatért a Parlament első emeletére, és ott várakozott. Itt látta meg őt egy magyar katonatiszt, Nagy Kálmán, aki felajánlotta, hogy átkíséri a közeli amerikai követségre. November 4-én, vasárnap reggel nyolc óra tájban már az amerikai követség előtt álltak. Máig tisztázatlan módon, röviddel a jelentkezését követően érkezett meg telexen az engedély Washingtonból, hogy a bíborost és titkárát befogadhatják, így rövid, alig félórás várakozás után a bíboros már a követség vendégszeretetét élvezte. Ekkor még senki sem tudta – ő maga sem sejtette –, hogy majdnem tizenöt esztendőn át lesz az amerikaiak vendége.
A következőkben azokat a kérdéseket válaszoljuk meg, mi motiválta a bíborost a követségen maradásra, milyen feltételeknek kellett megfelelnie, miért nem hagyta el a követséget, amikor erre – ritkán, összesen négyszer – alkalom nyílt volna, végezetül pedig azt, miért hagyta el az
