1956. november 4-én, vasárnap hajnalban a Forgószél hadművelet keretében megindult a második szovjet katonai beavatkozás. A nyomasztó túlerővel szemben a szabadságharc fegyveres ellenállása közel egy hétig tudta tartani magát. A szovjet katonai győzelem azonban korántsem jelentette az új hatalom politikai győzelmét. A szovjet csapatokkal, illetve az illegitimnek tekintett kormánnyal szemben a forradalom és szabadságharc utóvédharcai folytatódtak: a fegyveres ellenállást tömeges, nyílt politikai ellenállás váltotta fel. Ennek fő színtereivé a szovjet megszállás ellenére is tovább működő nemzeti bizottságok és a munkástanácsok váltak. Jelentős tömegbázisuk, országos mozgósító erejük nemcsak a forradalom erőtartalékait jelezte, hanem a kettős hatalom kialakulásának rémképével fenyegette a társadalmi elutasítottsága miatt meglehetősen ingatag lábakon álló kádári bábkormányt.
Noha november 4-én Kádár János a testvérharc befejezését, a rend és a belső béke helyreállítását ígérte, s a nyilvánosság előtt még november 26-án is „félelem nélküli életet” hirdetett, a társadalmi ellenállás letörése és hatalma megszilárdítása érdekében – nem utolsósorban a testvérpártok nyomásának engedve – a régi-új pártvezetés az erőszak eszközeihez fordult. A pártvezetők szűk körében, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának ülésén 1956. november 16-án (miután találkozott a kínai nagykövettel) Kádár
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
