rubicon

Az 56-os megtorlás

14 perc olvasás

1956. november 4-én, vasárnap hajnalban a Forgószél hadművelet keretében megindult a második szovjet katonai beavatkozás. A nyomasztó túlerővel szemben a szabadságharc fegyveres ellenállása közel egy hétig tudta tartani magát. A szovjet katonai győzelem azonban korántsem jelentette az új hatalom politikai győzelmét. A szovjet csapatokkal, illetve az illegitimnek tekintett kormánnyal szemben a forradalom és szabadságharc utóvédharcai folytatódtak: a fegyveres ellenállást tömeges, nyílt politikai ellenállás váltotta fel. Ennek fő színtereivé a szovjet megszállás ellenére is tovább működő nemzeti bizottságok és a munkástanácsok váltak. Jelentős tömegbázisuk, országos mozgósító erejük nemcsak a forradalom erőtartalékait jelezte, hanem a kettős hatalom kialakulásának rémképével fenyegette a társadalmi elutasítottsága miatt meglehetősen ingatag lábakon álló kádári bábkormányt.

A megtorlás kezdetei

Noha november 4-én Kádár János a testvérharc befejezését, a rend és a belső béke helyreállítását ígérte, s a nyilvánosság előtt még november 26-án is „félelem nélküli életet” hirdetett, a társadalmi ellenállás letörése és hatalma megszilárdítása érdekében – nem utolsósorban a testvérpártok nyomásának engedve – a régi-új pártvezetés az erőszak eszközeihez fordult. A pártvezetők szűk körében, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának ülésén 1956. november 16-án (miután találkozott a kínai nagykövettel) Kádár

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.