Az 1956-os forradalom után mintegy kétszázezer ember hagyta el Magyarországot. Többségük véglegesen más országban telepedett le, és aránylag kevesen tértek vissza. A kivándorlás – méreteiből következően – akár a 20. századi magyar történelem egyik traumája lehetne, ha így emlékeznénk rá. Az első világháborús területi elcsatolások, a második világháborús anyagi és emberveszteségek, az 1956-os forradalom vihara azonban mintha elhomályosítanák azt a rövid és hosszú távon egyaránt meghatározó tényt, hogy Magyarország lakosságának közel két százaléka néhány hónap alatt „eltűnt”.
A háborús tragédiákhoz képest persze nem beszélhetünk valóságos vérveszteségről, viszont a kibocsátó ország szempontjából nem túlzás azt állítanunk, hogy az elvándorolt állampolgárok egy kicsit mégis „meghaltak”, hiszen betöltendő űrt hagytak maguk után, magyar kapcsolatrendszereik teljesen átalakultak, sokszor megszakadtak. Ők lettek a legújabb kori magyar menekültek, itthoni hivatalos diskurzusban politikai „disszidensek”, emigránsok, később – ahogy sok helyütt magukat meghatározzák – angliai, németországi, ausztriai stb. magyarok.
Magyarországról
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.