Az 1938-ban kialakított székesfehérvári Romkert

A szé­kes­fe­hér­vá­ri Szűz Má­ria-pré­post­ság sok te­kin­tet­ben egye­dül­ál­ló volt. Szent Ist­ván király­nak a Szent­föld­re ve­ze­tő zarán­do­kút mel­lett épí­tett ma­gánegy­há­za a kö­zép­ko­ri Ma­gyaror­szág ki­rály- és ki­rály­né-ko­ro­ná­zá­sai­nak, ki­rá­lyi es­kü­vők­nek, te­met­ke­zé­sek­nek a hely­szí­ne lett. Itt őriz­ték év­szá­za­do­kon át a ko­ro­nát és a ko­ro­ná­zá­si jel­vé­nye­ket, va­la­mint a fon­tos ira­to­kat. Szá­mos sors­for­dí­tó ese­mény­nek, or­szág­gyű­lés­nek, or­szá­gna­gyok ta­nács­ko­zá­sá­nak ke­re­téül szol­gált e hely. 

Az épü­let év­szá­za­do­kat átíve­lő rend­kí­vü­li je­len­tő­sé­ge ar­ra ve­zet­he­tő vissza, hogy a temp­lom fa­lai kö­zött nyu­go­dott az 1083-ban szent­té ava­tott Ist­ván ki­rály (†1038) és fia, az ugyan­csak ek­kor szent­té ava­tott Im­re her­ceg (†1031). Az ő tisz­te­le­tük emel­te ki ezt az épü­le­tet az egy­sze­rű nép és az or­szág ve­ze­tői sze­mében a temp­lo­mok so­rá­ból.

A szé­kes­fe­hér­vá­ri Rom­kert jól át­gon­dolt, tu­do­má­nyos ala­po­kon szer­ve­ző­dő, sok­ré­tű ku­ta­tá­si prog­ram ke­re­té­ben va­ló­sult meg, amely szo­ros ér­te­lem­ben az 1936-ban meg­kez­dett ré­gé­sze­ti ása­tás­sal in­dult. Az elő­ké­szí­tő sza­kasz azon­ban a har­min­cas évek ele­jé­re nyúlt vissza, s né­hány év alatt pon­tos ko­reog­rá­fia sze­rint, fok­ról fok­ra épí­tet­ték fel a dra­ma­tur­giai csúcs­pon­tot, az 1938-as Szent Ist­ván-em­lék­évet s ben­ne a vi­téz­ava­tást, a Szent Jobb lá­to­ga­tá­sát és a Rom­kert fe­hér­vá­ri or­szág­gyű­lés­sel egy­be­kö­tött hi­va­ta­los meg­nyi­tó­ját.