Átkelés a Rubiconon

K r. e. 49. ja­nuár 10-én vagy 11-én Ca­i­us Iulius Cae­sar egyet­len le­gi­ó­já­val át­kelt a Gal­lia Ci­sal­pi­na pro­vin­ciát Ita­li­á­tól el­vá­lasz­tó határ­fo­lyócs­kán, a Ru­bi­co­non (ma Fi­u­mi­ci­no), s így a se­na­tus­sal és Pom­pei­usszal va­ló kiegye­zés he­lyett a pol­gár­há­bo­rút vá­lasz­tot­ta. Kény­szer­hely­zet­ben volt. In­dul­ni akart a con­sul­­vá­lasz­tá­son, de Pom­pei­us új­ra élet­be lép­tette azt a tör­vényt, hogy min­den hi­va­tal­ra pá­lyá­zó­nak sze­mé­lye­sen meg kel­lett je­len­nie Ró­má­ban. A vá­ros­ba azon­ban csak ma­gán­em­ber­ként, vagyis fegy­ve­res kí­sé­ret nél­kül le­he­tett be­lép­ni. Ha azon­ban Cae­sar pro­con­su­li im­pe­ri­u­mát le­té­ve, ma­gánem­ber­ként meg­je­lent vol­na az örök vá­ros­ban, po­li­ti­kai el­len­fe­lei sza­bad pré­dá­já­vá vált vol­na: az el­múlt év­ti­zed­ben ugyanis annyi visszaélést kö­ve­tett el, ame­lyek­nek egy tö­re­dé­ke is elég lett vol­na ah­hoz, hogy bí­ró­ság elé ál­lít­sák és elítél­jék.

Cae­sar ki­hasz­nál­ta a se­na­tus és Pom­pei­us fel­ké­szü­let­len­sé­gét, be­tört Ita­li­á­ba, majd el­fog­lal­ta Ró­mát, le­fog­lal­ta az ál­lam­kincs­tá­rat, le­ver­te Pom­pei­us his­pa­niai se­re­geit, és ki­ne­vez­tet­te ma­gát dic­ta­tor­nak a vá­lasz­tá­sok le­ve­ze­té­sé­nek idő­tar­ta­má­ra. 11 na­pi dic­ta­tu­ra elég volt ah­hoz, hogy Kr. e. 48-ra P. Ser­vi­li­us Isau­ri­cus mel­lett Cae­sart vá­lasszák meg con­sul­nak. A vál­ság megol­dó­dott, a pom­pei­a­nus el­lenál­lás pe­dig a phar­sa­lo­si csa­ta (Kr. e. 48. au­gusz­tus) és a thap­so­si győ­ze­lem (Kr. e. 46. feb­ruár) után je­len­tő­sen meg­gyen­gült. Cae­sar aka­dály nél­kül lát­ha­tott hoz­zá Ró­ma ügyei­nek „rend­be­té­te­lé­hez”.

A tör­té­net a ha­tár­fo­lyó át­lé­pé­sé­vel vet­te kez­de­tét. A leg­több tan­könyv tar­tal­maz­za Cae­sar hí­res mon­dá­sát, „a koc­ka el van vet­ve” (alea iac­ta est), amely ak­kor hang­zott el, ami­kor a po­li­ti­kus a Ru­bi­con part­ján ar­ra az el­ha­tá­ro­zás­ra ju­tott, hogy meg­tá­mad­ja Ita­li­át. Csak­hogy Cae­sar ul­ti­má­tu­mát már