rubicon

Athéntől Palicsig

19. századi „előolimpiák"
17 perc olvasás

Az utol­só óko­ri olim­pia meg­ren­de­zé­sét a leg­több ha­zai és nem­zet­kö­zi szak­em­ber Kr. u. 393-ra te­szi, a for­rá­sok sze­rint I. Theodosius bi­zán­ci csá­szár ek­kor til­tot­ta be a rendezvényt po­gány jel­le­gé­re hi­vat­koz­va. Utó­da (uno­ká­ja), II. Theodosius pa­ran­csá­ra Kr. u. 435-ben le­rom­bol­ták az Olümpiában ta­lál­ha­tó Zeusz-temp­lo­mot is, ahol a hí­res óko­ri szob­rász, Phei­diasz al­ko­tá­sa, az arany­le­me­zek­kel bo­rí­tott Zeusz-szo­bor állt, ame­lyet az utó­kor az ókor hét cso­dá­ja egyi­ke­ként tart szá­mon. A Kr. u. 6. szá­zad kö­ze­pén erős föld­ren­gés ráz­ta meg a Pe­lo­pon­né­szosz-fél­szi­ge­tet, s az olümpiai szent li­ge­tet kö­rül­ve­vő két fo­lyó (Alpheieosz, Kladeosz) ára­dá­sa nyo­mán a szent li­get épü­le­tei je­len­tős iszap­ré­teg alá ke­rül­tek, szó sze­rint el­tűn­ve az utó­kor sze­me elől. A kö­vet­ke­ző szá­za­dok­ban így csak szó­be­li men­demon­dák ke­ring­tek Olümpia gaz­dag­sá­gá­ról, el­ső­sor­ban a Zeusz-szo­bor ha­tal­mas ér­té­ké­ről.

Az

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.