Athén

Egy délután az ifjú Phaidrosz összetalálkozott Szókratésszal, és elmondta neki, hogy nála van Lüsziasznak, a szónoknak legújabb beszéde, amely a szerelemről szól. Szókratészt természetesen nagyon érdekelte a beszéd, így Phaidrosz nyomába eredt, aki megfelelő helyet keresett a hosszú szónoklat ismertetéséhez. Kisétáltak a nyüzsgő városból, s az Ilisszosz partján, egy dús lombú platán alatt telepedtek le. Szókratész csodálkozva nézett körül a kellemes helyen, ahol még sohasem járt. Phaidrosz megjegyezte, hogy a filozófus úgy viselkedik, mintha nem athéni, hanem idegen lenne, hiszen alig hagyták el a városfalakat, máris Szókratész számára tökéletesen ismeretlen területre léptek. A bölcs azzal védekezett, hogy ő tanulni vágyó ember, s a tájak és fák semmire sem tudják megtanítani, csak az emberek a városban. Az Ilisszosz partjáig is csupán azért jött el, hogy megismerhesse az Athénban időző szónok, Lüsziasz legújabb beszédét.

Életrajzi tény, hogy Szókratész egész életében csak négyszer hagyta el Attikát: háromszor különböző hadjáratokban katonáskodott (Kr. e. 429, Poteidaia; Kr. e. 424, Délion; és Kr. e. 422, Amphipolisz), s egyszer az iszthmoszi ünnepi küldöttség tagja volt. De nem járta be hazáját, a mintegy 2350 km2 nagyságú Attikát sem. Hetven esztendejének szinte minden napját a városban, a mindössze 2,1 km2 kiterjedésű Athénban töltötte. A városon belül is csak néhány helyen időzött