„Asszonyunk, Szűz Mária…”

„Asszonyunk, Szűz Mária” – így szólítják meg a magyarul imádkozók az Üdvözlégy imádság utolsó részében Jézus Krisztus édesanyját, Szűz Máriát. Ha megkeressük a latin szöveget, ott csak Sancta Maria megszólítást olvashatunk, amiként a francia, angol, német vagy lengyel fordításokban is. Az ima magyar szövege egyedülállóan nemcsak úrnőnek nevezi Máriát – ezt jelentette a régi magyar asszony szó –, de a birtokos személyjellel félreérthetetlenül jelzi, hogy nekünk, magyaroknak valamiként több közünk van hozzá. Erről pápai megerősítéssel is rendelkezünk: Magyarok Nagyasszonya ünnepét a millennium évében, 1896-ban Vaszary Kolos esztergomi érsek kérésére engedélyezte XIII. Leó pápa. Ez nem a kezdete volt az ünnepnek, inkább elismerése és legitimációja annak a sok évszázados hagyománynak, amely szerint a magyarság Szűz Máriát Magyarország legfőbb védőszentjeként, Patrona Hungariae-ként, sőt az ország mennyei királynőjeként tisztelte.

Miért nagyasszony?

Az ünnep elnevezésében szereplő nagyasszony kifejezés az Árpád-kori magyar nyelvhasználatban úrnőt, fejedelemnőt jelentett. A külföldi források is illetik ezzel a titulussal Máriát mint az angyalok vagy a mennyek királynőjét (Regina Coeli), és más népek is tisztelik védőszentjükként vagy fejedelemasszonyukként. A francia Notre Dame vagy az angol Our Lady is hasonló logikára épül, amint – talán a magyar kifejezés tükörfordításaként – a délszláv Blazena Gospa vagy Velika Gospa is. A magyar elnevezés mögött sokan egy ősi női szellem vagy anyaistenség hagyományát sejtik, akit a pogány magyarok asszonynak, nagyasszonynak hívtak, és akinek az alakja és tisztelete a nép körében a kereszténység felvétele után ötvöződött a Szent Szűz alakjával és tiszteletével.

A korai magyarországi Mária-kultuszról vall, hogy az ünnep sajátos magyar elnevezéséről már Szent István nagy legendája is megemlékezik, amikor a királyról így ír: „magát és királyságát az Örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete és dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e szűz mennybemenetelének ünnepét is tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Nagyasszony napjának (regine dies) emlegetik.” Vagyis a magyarok már a 11. században regine dies – (nagy)asszony vagy fejedelemnő napjának – hívták Mária mennybevételének ünnepét, az augusztus 15-i Nagyboldogasszony napját.

De az asszony, nagyasszony elnevezés, ami Mária királynői mivoltára utalt, Magyarországon – Szent István országfelajánlása miatt – különös jelentéssel gazdagodott. Mária általa nemcsak a magyarok patrónusa lett, de az ország úrnője, királynője is.

Az országfelajánlás

István király halála közeledtét érezve 1038 Nagyboldogasszony vigíliáján összegyűjtötte országa nagyjait és püspökeit, lelkükre kötötte, hogy őrizzék meg a hitet, majd – ahogy életrajzírója, Hartvik püspök lejegyezte – szemét a csillagokra emelve így kiáltott: „Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom.”

Az országfelajánlás hagyománya és az a meggyőződés, hogy Szűz Mária Magyarország védőszentje, szilárdan és folyamatosan élt történelmünk során. A 12. században III. Béla ezt a jelenetet tette az esztergomi székesegyház díszkapujának, a Porta Speciosának vörös márványból faragott timpanonjára, amit a későbbiek során majd rengeteg ábrázolás követ. Hogy Szűz Mária az ország védőszentje – ezzel Magyarország nincs egyedül, hiszen Bajorország, Ausztria, Franciaország, Lengyelország és még számos ország is védőszentjének tekinti a Szűzanyát, sőt Lengyelországban szintén az ország királynőjének is tartják. Az viszont egyedülálló, hogy a magyar ábrázolásokon Mária a fején sokszor nem fátylat vagy valamilyen fiktív, mennyei koronát visel, hanem az ország koronáját, a Szent Koronát. Mindez jelzi, hogy nemcsak védőszent, de királynő is; egyesek felfogása szerint a Szent Korona tulajdonosa – még ha ennek közjogi relevanciája igazából sosem volt.

Az országfelajánlás gesztusa később többször is megismétlődött; 1687-ben I. Lipót, míg az 1988-as Mária-év alkalmával a Szent István-bazilika előtti téren az ünnepi szentmise keretében Paskai László esztergomi érsek újította meg a felajánlást. A késő barokk oltárképfestészet leggyakoribb és legnépszerűbb témája az országfelajánlás jelenete: Szűz Mária piedesztálra helyezett trónuson vagy a felhőkön ül, karján a Kisjézussal, előtte Szent István térdel, és nyújtja felé a Szent Koronát, vagy kínálja a párnán pihenő koronázási ékszereket – a képeken rendszerint a magyar címer is fellelhető. Az ország számtalan templomában találkozhatunk a képpel a jelenlegi határokon kívül is, a legismertebb feldolgozás Benczúr Gyula oltárképe a budapesti Szent István-bazilikában.

Regnum Marianum vagy Sztálin országa

A magyar történelem és kultúra ezer éve ezernyi szállal kötődik Máriához. Mária alakja a középkori országzászlókon, pajzsokon és Rákóczi lobogóin éppúgy megtalálható, mint a magyar pénzeken, az 1848-as honvédzászlókon vagy a templomi, katonai, céhes, iskolai, ipartestületi és cserkészzászlók százain a legutóbbi időkig. Jézus és Mária nevével ajkukon mentek csatába a magyarok évszázadokon keresztül, az ő nevével győztek Hunyadi és Kapisztrán hadai Nándorfehérvárnál. Különösen a pogány török elleni harcban bízhattak elődeink az ő segítségében, hiszen sokszor mint a Jelenések könyvének napba öltözött asszonyát ábrázolták, akinek „a lába alatt a hold” – ezt könnyű volt a törökök félholdjának legyőzésére vonatkoztatni.

A fentiek miatt nevezték hazánkat a 17. század óta Mária országának, Regnum Marianumnak, de a gondolat már a középkorban is jelen van, ahogyan az Érdy-kódexből is kiderül: Szent István király is ez szegény országot boldog asszony országának nevezé.”

A középkor óta számos Mária-ének született, amelyek jó részében megtalálható a magyarok védőszentjének motívuma. Ezek közül a leghíresebb egyházi ének Lancsics Bonifác pannonhalmi bencés 1715-ben megjelent himnusza, a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének. Többféle változatban terjedt és igen népszerű lett, száz évig ez volt a magyar katolikusok nemzeti himnusza; sőt Kölcsey himnusza mellett a templomokban énekelve ma is az.

A 19. század végén alakult meg a Regnum Marianum mozgalom, amely az ifjúság keresztény nevelését tűzte ki célul. Kezdetben elsősorban a Chicagónak nevezett, rosszhírű budapesti városrész evangelizációjára törekedtek, de később kiterjesztették tevékenységüket, és a magyarországi cserkészmozgalom megindításában is jelentős szerepet játszottak. A Városliget szélén 1931-re felépült a Magyarok Nagyasszonya temploma, amelyet a köznyelv azóta is csak Regnum Marianumként emleget.

A II. világháborút követően a kommunista előretörés megakadályozása érdekében hirdette meg Mindszenty József prímás 1947-ben a Boldogasszony-évet. Az ország különböző városaiban és búcsújáró helyein százezrek vettek részt a szabadtéri szentmiséken, körmeneteken, zarándoklatokon. Az 1948-as Szent Jobb-körmenet több mint félmillió résztvevője hitet tett a keresztény Magyarország eszméje mellett. A Mária-év sikere érthetően kiváltotta a kommunista hatalom éles ellenkampányát. Különböző eszközökkel igyekeztek meghiúsítani a programokat: járványra hivatkozva lezárták a zarándokok előtt az utakat, nem engedélyezték a hangosítást a szabadtéri rendezvényeken, illetve gépkocsimotorok járatásával zavarták a szentbeszédeket; a sajtóban pedig Mindszentyt a nép ellenségeként, imperialista ügynökként bélyegezték meg.

A Mária-év eseménysorozatán összesen 4,6 millió ember vett részt, ám politikai célját nem érte el. Néhány hét múlva Mindszenty bíboros már az Államvédelmi Hatóság börtönében ült, és a következő hónapokban, években az állam mindent megtett az egyházak és a vallás visszaszorítása érdekében. Jelképes, hogy a Regnum Marianum templomot a kommunista hatalom leromboltatta azért, hogy a helyén széles teret alakítsanak ki a díszszemlék és a május 1-i elvonulások céljára; itt állították fel a Sztálin-szobrot is – Rákosi Mátyás így akarta Mária országát Sztálin országává alakítani.

A törekvés nem valósult meg maradéktalanul. A Mária-év hatása sokaknak segített átvészelni a nehéz időket. Jóllehet a kommunisták betiltották a szervezetet, és a hatvanas-hetvenes években bebörtönözték a vezetőket, a Regnum Marianum Rákosi és Kádár diktatúrája alatt illegálisan is tovább működött, őrizve egy jobb Magyarország reményét. Aztán a rendszerváltoztatás közeledtével, majd eredményeként ismét megjelentek a kultusz éledésének jelei. 1980. október 8-án szentelte fel II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilika altemplomában létesített Magyarok Nagyasszonya-kápolnát, míg a szerzetesi élet újraszervezése nyomán a 2006-ban létrejött ferences provincia neve is Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány lett. A mai Magyarországon sokak számára a Regnum Marianum gondolata már csak egy szép régi történet, mások idejétmúlt ócskaságnak tartják, míg akadnak, akik reményt látnak benne a jövőre is. Az ő szemükben Mária oltalmára a legfőbb bizonyíték, hogy ellenségektől körülvéve, nagyhatalmak szorításában, háborúk tüzében is több mint ezer éve életben maradtunk itt, a Kárpát-medencében.