rubicon

Artikuláris helyek Magyarországon

2 perc olvasás

Az 1681-es soproni országgyűlés 26. törvénycikke (latinul: articulus) 11 északnyugati vármegyében összesen 24 kis települést jelölt ki, amelyekben a protestánsok templomépítési, illetve istentiszteleti joggal rendelkezhetnek. Szűkebb értelemben ezekre az ún. artikuláris helyekre korlátozta az országgyűlés a szabad vallásgyakorlatot a protestánsok számára – tágabb értelemben ez a végvárakban, valamint  a szabad királyi és bányavárosokban is biztosított volt. 

 

Az 1681-es soproni országgyűlés amellett, hogy a gyász­évtized után Magyarország al­kot­mányos jogállását helyreállította, a protestánsok vallásgyakorlatáról is rendelkezett. I. Lipót király egyrészt megígérte a vallásszabadságot, másrészt felsorolta a protestánsok számára templomépítésre, valamint vallásgyakorlatra kijelölt helyeket. 

A protestáns rendek csalódottságukban először ott akarták hagyni az országgyűlést, végül azonban az alkotmányosság helyreállítása érdekében hagyták magukat meggyőzni arról, hogy az országgyűlés e két királyi rendelet szellemében alkossa meg a vallásügyet rendező törvényeket. Így született meg a 25. és a 26. törvénycikk. A 25-ös cikkely ugyan az 1606-os bécsi békére és az 1608-as vallási törvényre hivatkozva biztosította a vallásszabadságot, de egy baljós kiegészítéssel: „a földesúri jogok sérelme nélkül”.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.