Szekfű Gyula, a két világháború közötti Magyarország neves tudósa és közírója egy 1940-ben megjelent írásában úgy látta, hogy a középosztály tekinthető valódi „uralkodó osztálynak” és a mágnás réteg „minden etikett- fölénye és társadalmi tekintélye mellett is az uralkodó osztály perifériájára szorult”. A politikai térvesztés folyamata ugyanakkor nem jelentette azt, hogy az arisztokrácia elitstátusa alapjaiban megkérdőjeleződött volna, sőt a kortársak rendszerint társadalmi tekintélyük fennmaradását rögzítették. A jelenség hátterében számos tényező együttes hatása húzódik meg. Szekfű az 1920-as évek hazai közéletének elemzésekor az úriság, a tekintélyelvűség, a rang- és címkórság továbbélését konstatálta. Tagadhatatlan, hogy miközben a kelet-közép-európai térség számos államában egyfajta értékrendbeli demokratizálódás ment végbe, addig nálunk – részben Trianon elutasításának visszahatásaként – a régihez, a hagyományoshoz való ragaszkodás újjáéledését lehetett tapasztalni a társadalmi élet különböző színterein.
Az
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta