Arisztokrácia a Horhty-korszakban

Szek­fű Gyu­la, a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti Ma­gyaror­szág ne­ves tu­dó­sa és köz­író­ja egy 1940-ben meg­je­lent írá­sá­ban úgy lát­ta, hogy a kö­zép­osz­tály te­kint­he­tő va­ló­di „ural­ko­dó osz­tály­nak” és a mág­nás ré­teg „min­den eti­kett- fö­lé­nye és tár­sa­dal­mi te­kin­té­lye mel­lett is az ural­ko­dó osz­tály pe­ri­fé­riá­já­ra szo­rult”. A po­li­ti­kai tér­vesz­tés fo­lya­ma­ta ugyanak­kor nem je­len­tet­te azt, hogy az arisz­tok­rá­cia elit­stá­tu­sa alap­jai­ban meg­kér­dő­je­le­ző­dött vol­na, sőt a kortársak rend­sze­rint tár­sa­dal­mi te­kin­té­lyük fenn­ma­ra­dá­sát rög­zí­tet­ték. A je­len­ség hát­te­ré­ben szá­mos té­nye­ző együt­tes ha­tá­sa hú­zó­dik meg. Szek­fű az 1920-as évek ha­zai közéle­té­nek elem­zé­se­kor az úri­ság, a te­kin­tély­el­vű­ség, a rang- és cím­kór­ság to­vábbélé­sét kons­ta­tál­ta. Ta­gad­ha­tat­lan, hogy mi­köz­ben a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai tér­ség szá­mos ál­la­má­ban egy­faj­ta ér­ték­rend­be­li de­mok­ra­ti­zá­ló­dás ment vég­be, ad­dig ná­lunk – rész­ben Tria­non eluta­sí­tá­sá­nak vissza­ha­tá­sa­ként – a ré­gi­hez, a ha­gyo­má­nyos­hoz va­ló ra­gasz­ko­dás új­jáéle­dé­sét le­he­tett ta­pasz­tal­ni a tár­sa­dal­mi élet kü­lön­bö­ző szín­te­rein.