Apponyi Geraldine

A két világháború közötti Albánia zűrzavaros történetében központi szerepet játszott Ahmed Zogu. Miután biztosította Mussolini támogatását, és leszámolt belső ellenfeleivel, elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy megvalósítsa álmát: 1928. szeptember 1-jén Albániát királysággá, magát pedig az „albánok királyává” kiáltatta ki. Ezzel az elnevezéssel érzékeltetni akarta azt, hogy az Albánia határain kívül rekedt nagyszámú albán királyának is tekinti magát. 

Trónra lépése után Zogut erősen foglalkoztatta a dinasztiaalapítás gondolata, amellyel megerősíthetné hatalmát. A nőtlen és bővérű balkáni király nőügyei az európai bulvárlapok kedvenc témái között szerepeltek. Az 1920-as évek végétől Zogu diplomatáinak és ügynökeinek egyik fő feladata az volt, hogy megfelelő feleségjelölt után kutassanak szerte Európában. Báró Villani Frigyes akkori római magyar követ, aki Albániában is képviselte Magyarországot, jelentős szerepet játszott e nem kimondottan diplomáciai feladat teljesítésében, és diplomáciai jelentéseiben tucatnyi feleségjelöltről számolt be. 1937 végén egy magyar hölgy, Apponyi Geraldine került az érdeklődés középpontjába.

Apponyi Geraldine 1915. augusztus 6-án született. Apja az Apponyiak trencséni ágához tartozó gróf Apponyi Lajos huszárkapitány, anyja Gladys Vir­ginia Stewart amerikai milliomosnő volt. Édesapja a háborúban szerzett tüdőbajban 1924 májusában meghalt. Édesanyja az 1920-as évek végén újból férjhez ment Girault Gontrand francia tiszthez. Geraldine és egy évvel fiatalabb húga, Virginia az Egyesült Államokban és Párizsban végezte iskoláit. Az apa nélkül maradt család anyagi helyzetéről különböző információk vannak: 27 ezer holdas földbirtokról is írtak, de arról is, hogy az ifjú grófkisasszony kénytelen volt munkát vállalni a Nemzeti Múzeumban.

Hősnőnk és az albán király megismerkedését illetően számos történet forog közszájon. Az egyik szerint Zogu az 1937-ben Budapestre látogató nővérei révén jutott a szép grófnő fényképéhez, a másik szerint Geraldine barátnője küldte ki azt Tiranába. Minden­­esetre tény, hogy az 1938. januári tiranai évadnyitó bál legfontosabb meg­hívottja a bájos magyar grófkisasszony volt. Geraldine 40 évvel későbbi visszaemlékezése szerint: „Aztán találkoztam a királlyal […], és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valóban egy pillanat műve volt. Tudom, furcsán hangzik, de tényleg percek alatt megszerettük egymást, és az, ami számításon alapuló házasságnak indult, valódi szerelmi házasság lett”.