Apponyi és Teleki

A párizsi békekonferencia december 1-jei ülésén a Szövetséges és Társult Hatalmak Főtanácsa úgy döntött, hogy meghallgatja a magyar kormány megbízottait. A Huszár-kormány Apponyi Albert grófot jelölte ki a delegáció vezetésére. Kétségtelen, hogy ezekben a hónapokban Apponyinak pozitív szerepe volt a magyar belpolitikában, liberális attitűdje és méltóságteljes higgadtsága kiáltó ellentétben állt a szabadjára eresztett fehérterrorral. Ám a Lex Apponyi révén Európa-szerte hírhedtté vált kultuszminisztersége és az 1914-es hadüzenetet „hát végre” felkiáltással üdvözlő parlamenti beszéde aligha tette a külföld felé szalonképessé. Bár Clerk, a magyarországi kiküldetéséről frissen visszatért antant diplomata dícsérőleg szólt róla, a Főtanács nem osztozott Clerk jó véleményében. Clemanceau egyáltalán nem kedvelte Apponyit, igaz, jövetelét nem kívánta megakadályozni: „a magyarok saját dolga, hogy azt tegyék, amit ügyük érdekében a legjobbnak gondolnak”. A magyar kormány december 12-i ülésén döntött a delegáció összetételéről. Apponyi gróf elnöksége mellett további hét főmegbízottat jelöltek ki, közöttük gróf Teleki Pált.

A magyar államapparátus ekkor már jó ideje dolgozott a béke előkészítésén. Ennek szervezője