Aphrodité játékai

A szex Aphrodité istennő irányítása alá tartozott, aki nemcsak megtestesítette a vágyat és az érzéki örömöket, hanem másokban is képes volt szenvedélyt kelteni, amely azután áttört minden morális vagy társadalmi gátat. Az istennő mindent alárendelt e tevékenységének: békét teremtett a természetben, még a szelek és a felhők is engedelmeskedtek neki. Későbbi spekulációk eredményeképpen alakja megkettőződött: Platón híres Lakoma című párbeszédében megkülönböztette Pandémosz Aphroditét (Zeusz és Dioné lányát) Aphrodité Uraniosztól (Uranosz, azaz az Ég habokból született gyermekétől), amit aztán úgy értelmeztek, mintha egy “népi” (pandémosz), “nem nemes” istennő mellett létezne egy “előkelő”, “nemes” is. Ez lett a földi és égi szerelem későbbi elkülönítésének az alapja.

Xenophanész, az archaikus kor nagy hatású költő-filozófusa megrótta Homéroszt és Hésziodoszt, amiért mindenféle bűnök elkövetésével, lopással és paráználkodással vádolták az isteneket. S valóban, az egyébként szemérmes Homérosz az Odüsszeiában egy dalnokkal elmesélteti Aphrodité és Arész pikáns történetét. A szerelem istennője a rút, örökké izzadt kovácsisten, Héphaisztosz felesége volt, ám amikor csak tehette, igyekezett a nyalka hadistennel “nászra lépni”. A férj azonban gyanút fogott: “nemszakadó láncot” kalapált ki, a csapdát az ágy teteje és lábai közé erősítette, s amikor a