Az antiszemitizmus Hitler világnézetének magva volt. Pusztán statisztikai szempontból a Mein Kampf 780 oldalán közel 600 olyan példát találunk, amely igazolja a zsidók iránti gyűlöletet, az egyes szitokszavaktól egész bekezdésekig, a 27 fejezetben természetesen eltérő gyakorisággal. Felhasználta az antiszemiták minden korábbi toposzát, s radikalizálta azokat.
A Mein Kampfban az antiszemitizmus témaköre még az „életteret” is megelőzte. Zsidógyűlöletének okait azonban Hitler bizonyíthatóan nem őszintén mutatta be, vagyis csúsztatott. Ugyanis igazolható, hogy a politikailag közömbös őrvezető 1919. május és szeptember között lett meggyőződéses antiszemita. A fordulat hátterét nem lehet egyértelműen megállapítani. Sok szól amellett, hogy zsidóellenes dühe egyfajta túlkompenzációnak tekinthető az általa tévútnak tekintett Müncheni Tanácsköztársaság miatt.
Hitler legkorábbi politikai nyilatkozatai is a „zsidók” diszkriminációja körül mozogtak. Az első világháború végén, 1919. szeptember 16-án katonai elöljárója, Karl Mayr százados megbízásából így írt Adolf Gemlich ulmi katonának: „Az antiszemitizmus pusztán érzelmi okokból végül pogromokba torkollik. A racionális antiszemitizmusnak mégis a zsidó előjogok tervszerű, törvényes felszámolásához kell vezetnie, amelyek eltérnek a közöttünk élő más idegenekétől (idegentörvénykezés). Végcélja azonban változatlanul a zsidók eltávolítása.”
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
