Ingyenesen olvasható
1945. március 23-án, pár héttel a második világháború befejezése előtt a Veszprém megyei Litéren egy kedves és szép, mindössze 24 éves munkáslány vértanúhalált szenvedett: egy szovjet katona hat lövéssel végzett vele. A litéri katolikus templomban, nagyméretű díszüveg ablakon örökítették meg a portréját. Krakkóban, az Isteni Irgalmasság-bazilika magyar kápolnájának a magyar szenteket és boldogokat ábrázoló, hatalmas mozaikján – a boldoggá avatásra várók között – Bódi Mária Magdolna arcképe is szerepel. A SzeretFilm Stúdió Magdolna címmel 2019-ben játékfilmet készített róla.
Bódi Mária Magdolna a Magyarország felosztását eredményező trianoni béke aláírását követően bő egy évvel, 1921. augusztus 8-án látta meg a napvilágot szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként Szigligeten. A szülők nem köthettek sem polgári, sem egyházi házasságot, így Bódi Magdolna törvénytelen, házasságon kívül született gyermeknek számított. Életének meghatározó színtere, Litér a 19–20. században a jelentősen fejlődő települések sorában foglalt helyet: a papírgyár (1929), a festékgyár és a Nitrokémia (1935) jelentős számú munkaerőt vonzott, mindez a népesség növekedésével járt, ami azután a faluban később a városias Újtelep felépítését eredményezte (1941–1943).
Magdolna a falusi iskola hittanóráin ismerkedett meg a kereszténységgel. Elsőáldozásától kezdve buzgó lelki életet élt, a legjobb tanulók közé tartozott. Első nyilvános szereplése egy jól sikerült versmondás volt, ezt követően mind többször kapott szerepet hazafias ünnepségeken, vallási színdarabokban. Szociális érzékenysége korán jelentkezett, a rászoruló családokon gyakran segített, miközben családja is nélkülözésben élt. Egy árva, a nagyszülei által nevelt kisgyerek rongyosságát látva például elhatározta, hogy végigkoldulja a falut annak érdekében, hogy a pénzből meleg ruhát vehessen neki – ez sikerült is. Androsits István plébános, a fűzfőgyártelepi egyházközség megalapítója volt az első lelki nevelője, tőle kért vallásos témájú könyveket. 17 évesen részt vett a balatonfűzfői népmisszión, itt határozta el, hogy életét Krisztusnak akarja szentelni. Szerzetesi pályájának megvalósulását a korabeli kánonjog nem tette lehetővé szülei egyház által nem szentesített kapcsolata, illetve fiatalkora miatt.
A második világháború kitörésének évében, 1939-től a Balatonfűzfő gyártelepi Nitrokémia üzemében lett munkásnő. Mély hitéletét jellemzi, hogy három műszakos beosztása ellenére is napi áldozó volt. Bizonyára ez is segítette őt abban, hogy a gyárban tapasztalható durva, vallásgyalázó gúnyolódásokat elviselje. Talpraesett, másokat nem sértő válaszai, szorgalma, kedvessége hamarosan kivívták munkatársai tiszteletét. A Nitrokémia Részvénytársaság a magyarországi vegyipar meghatározó üzeme volt, több ezer munkást foglalkoztatott. Magdolna eleinte a különféle pirotechnikai áruk (például füstjelző patronok, rakéták) előállításával foglalkozó üzemben dolgozott. Tanulékonyságát, szorgalmát látva előléptetést ajánlottak fel neki, ami egy csoport vezetését és fizetésemelést is jelentett volna számára. Ezt azonban elutasította, arra hivatkozva, hogy ő még fiatal, illetve hogy egy családos munkásnőnek nagyobb szüksége lenne a fizetésemelésre. Ezzel a döntésével kivívta a dolgozók nagyrabecsülését.
1941-ben több meghatározó esemény is történt, ami alapvetően befolyásolta Bódi Mária Magdolna életét. 1941. június végén – miután felségjelzés nélküli gépek bombákat dobtak Kassára – beállt a hadiállapot Magyarország és a Szovjetunió között. Ugyanebben az évben Magdolna egy péceli lelkigyakorlaton vett részt. A lelki program célkitűzése az volt, hogy az Actio Catholica számára képezzen világi apostolokat. (A Katolikus Akciót XI. Piusz pápa buzdítására hozták létre azzal a céllal, hogy a világi híveket bevonják az egyház életébe.) A 20 éves lány elhatározta: ha nem léphet szerzetesi életpályára, akkor ezt az utat fogja követni. 1941 nyarán a Katolikus Dolgozó Lányok Országos Szövetsége felhívást küldött a fűzfőgyártelepi plébániára, hogy küldjenek néhány, vezetőnek is alkalmas munkáslányt a Balaton déli partján fekvő Ordacsehin megszervezésre kerülő tanulmányi hétre. Az egyházközség Magdolnát küldte, aki az augusztus 5. és 14. közti időszakot töltötte ott szabadságon. Nem fogadta el, hogy a részvételi díjat és az útiköltséget a plébánia állja, minden költségét saját keresetéből fizette.
A tanulmányi hét végére megszületett benne az elhatározás: a munkások Krisztushoz vezetését is feladatának fogja tekinteni. Még ez év őszén elhatározta magát az életáldozatra, és visszavonhatatlan szüzességi fogadalmat tett. A döntés nem lehetett könnyű, hiszen a csinos, fiatal lánynak számos udvarlója is akadt, de egyikük sem tudta eltéríteni a döntésétől.
1944 tavaszán, amikor a német hadsereg megszállta Magyarországot, Bódi Mária Magdolna 14 lánnyal együtt Litéren megalapította a Katolikus Dolgozó Lányok Országos Szövetsége helyi szervezetét. A szervezés nem volt kockázatmentes feladat, mert ekkor már a katonai szempontok voltak meghatározók. Még a cserkészeket is a levente katonai intézményébe sorolták, így nem volt veszélytelen olyan egyesületet szervezni, amely nem „hazafias”, hanem vallásos célokat fogalmaz meg. A gyűléseket az egyes tagok magánlakásain vagy üres raktárhelyiségekben tartották. Az elkötelezett lányok különös figyelmet fordítottak azokra a fiatal asszonyokra, akik a családjukban nem kaptak segítséget kisgyermekük gondozásához.
1944. október 15-én Magyarország kísérletet tett a második világháborúból való kiugrásra. A megszálló német hadsereg és a velük szimpatizáló magyar tisztek azonban meghiúsították a háborús átállást, mindez lehetővé tette a nyilas hatalomátvételt. Szálasi totális diktatúrát vezetett be, és minden erőforrást az előrenyomuló szovjetek elleni harc folytatásának rendelt alá. Ebben a helyzetben még kockázatosabb volt bármiféle szervezkedés. Bódi Mária Magdolnát mindez nem zavarta. Amikor a lányokkal megtudták, hogy Balatonfüreden katonakórházat állítanak fel, elhatározták, hogy élelem-szeretetcsomagokat készítenek és juttatnak el az ott ápolt katonáknak. Magdi fuvarosokat szerzett az adományok elszekerezéséhez. A „Dolgozó Lányok” részt vettek annak a fagylaltdélutánnak a lebonyolításában is, amit a helyi atyák a gyártelepi tanoncfiúk számára szerveztek. Mindezt akkor, amikor már cukorhoz is csak jegyre lehetett hozzájutni… 1944 karácsonyán ruhát varrtak a szegény gyerekek számára, amihez a templomi persely bevételéből vásárolták meg a textilanyagot.
1944-ben a front egyre közeledett Litérhez, és mind aggasztóbb híreket lehetett hallani a frontkatonák nőkkel szembeni atrocitásairól. Magdi tisztaságuk megvédésére buzdította nőtársait, ő pedig elhatározta, hogy élete feláldozása árán is megtartja Jézusnak tett szüzességi fogadalmát. 1945 március elején felmerült benne az is, hogy a „Dolgozó Lányokkal” együtt akár fegyverrel is szembeszállnak a szovjet megszállókkal. Plébánosa azonban figyelmeztette: ezzel csak hősök lehetnének, vértanúk azonban nem. Temesi József atya elmagyarázta számára, hogy a Krisztust követőknek a halál elől menekülniük kell, az ahhoz vezető körülményeket siettetni nem szabad. Egészen addig, amíg nem kell választania a bűn és a halál között – ekkor viszont az utóbbi mellett kell, hogy döntsön.
Március 23-án két fegyveres szovjet katona támadt rá az óvóhely bejáratánál tartózkodó asszonyokra, közöttük Bódi Mária Magdolnára, aki ellenállást tanúsított (valószínűleg, korábbi tervének megfelelően, a magánál tartott kisollóval szemtájékon szúrta a katonát), és menekülni igyekezett. A bunker kijáratánál a többieket figyelmeztette: „Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor. Én már meghalok… Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok.” Közben a túlsó kijáratnál megjelent a katona, akinek a szeme alatt vér szivárgott, a lány védekezésének nyoma. Magdit meglátva azonnal lőtt, a korabeli beszámolók szerint hat lövés végzett a 24 éves nővel. A lány az első lövésnél megállt, a másodiknál két karját az ég felé tárta, majd összezárta e szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Majd a zsebében lévő rózsafüzért szorította meg. Az utolsó golyó szíven találta.
Halála után két héttel szülei szentségi házasságot kötöttek. Élettörténetét megvizsgálva Mindszenty József veszprémi püspök egyházmegyei vizsgálatot indított. Az összegyűjtött dokumentumok végül nem jutottak el a Vatikánba, a kommunista diktatúra négy évtizede alatt beszélni sem lehetett a vértanú munkáslányról. Az eljárás a megváltozott történelmi körülmények nyomán 1990-ben újraindult, de a korabeli források csak hiányosan álltak rendelkezésre. 2010-ben, 55 évvel Bódi Mária Magdolna halála után a veszprémi székesegyház irattárából váratlanul előkerült a latin nyelvű iratcsomó, ami új lendületet adott az eljárásnak. Reménykedhetünk abban, hogy nemcsak a krakkói magyar kápolna mozaikján, de a kanonizált magyar boldogok között is helye lesz Bódi Mária Magdolnának.
