Anno 1802

Rouenból... Az ide való Karton Fábrikások megkeresték a' Kormányszéket, és azzal ezeket közlötték: „Úgy tartódik a' mai időben mint bizonyos állitás, hogy a' státusok annál erősebbek, és virágzóbbak, mennél jobban virágzik azokban a' kereskedés, és a munkásság. Példa erre, Anglia, melly nem a' legnagyobb kiterjedése és népessége mellet is, első a' világ' kereskedő része között. Európa tartományain fájdalmas sebeket ejtett a' mult hadakozás: Anglia ereje pedig felette megnevekedett az által. Úgy látszott, hogy a' Frantzia Respublika vetekedni fog ebben a' részben is Angliával: azonban a' mi Hazánk közel van a' romláshoz, ha tsak annak támogatására megkivántató eszközök elő nem vétetnek. A' békesség nem javitott állapotunkon. Az Ánglusok bétöltötték Fr. Országot tulajdon Fábrikáikban készült míveikkel: azonban azoknak, a' miken mi dolgoztunk, nintsen semmi kelete. A' mi mester embereink Famíliástól eggyütt elszegéyednek, ha tsak meg nem mondódik mi tévők legyünk. Első Konzul, mi az igasságot, de a szomoru igasságot terjesztjük elődbe! Vajha megilletnének kenyér nélkül levő, és a szegénységgel küszködő mester embereink' panaszai! Semmijük sints; azonban jobb reményeségek sem lehet a' jövendő eránt. Első Konzul! a' Te gondoskodásodtól várjuk azt, hogy ezen szükség elháríttassék. Kevés idő múlva, a' mester emberek kifogynak egészen városunkból, és némellyek a