Angliában sosem volt sok angolszász.

A bo­nyo­lult ké­miai el­já­rás­sal nyert ada­tok sze­rint legalábbis Ke­let-Ang­liá­ban az an­gol­szá­szok jó­val ki­sebb mér­ték­ben tud­tak be­nyo­mul­ni a he­lyi la­kos­ság kö­zé, mint azt ko­ráb­ban fel­té­te­lez­ték. A Dur­ha­mi Egye­tem és a Bri­tish Ge­o­lo­gi­cal Sur­vey ku­ta­tói 24 da­rab, az i. sz. 5–7. szá­zad­ra da­tál­ha­tó észak­-y­ork­shi­re­-i csont­váz fo­ga­za­tát vizs­gál­ták meg. A tu­dó­sok a stron­cium és az oxi­gén kü­lön­bö­ző for­máit igye­kez­tek azo­no­sí­ta­ni a ma­rad­vá­nyok­ban. Ezek­nek az ele­mek­nek a vál­to­za­tai – izo­tóp­jai – ugyanis ka­rak­te­risz­ti­ku­san kü­lön­bö­zőek nem­csak egész Eu­ró­pá­ban, ha­nem a Brit-szi­ge­tek te­rü­le­tén is. A kü­lönb­sé­ge­ket a