Andrássy-mauzóleum Krasznahorkán

Gróf And­rás­sy Dé­nes­nek és fe­le­sé­gé­nek, Fran­cis­ká­nak krasz­na­hor­ka­vá­ral­jai nyug­vó­he­lye a ma­gyaror­szá­gi épí­té­szet kü­lön­le­ges em­lé­ke. A mau­zó­leum  – sa­já­tos 19. szá­za­di em­lékműtí­pus­ként – töb­bet je­len­tett egy­sze­rű ­sí­rem­lék­nél, a sze­mé­lyest nem­ze­ti, sőt egye­te­mes szint­re eme­lő, bo­nyo­lult szim­bo­li­ká­jú épü­let­tí­pus­sá vált. 

Ahogy a 19. szá­zad­ban szak­rá­lis rang­ra emel­­ked­tek a nagy em­be­rek em­lékművei, úgy vál­tak ün­ne­pé­lyes kul­tusz­hellyé a mau­zó­leu­mok. Egy fia­tal épí­tész és ha­son­ló­kép­pen pá­lya­kez­dő mun­ka­tár­sai ki­vá­ló ér­zék­kel ele­gyí­tet­ték a min­tául vett al­kotá­so­kat a ra­ven­nai The­o­do­rik-­sírem­lék­től a ger­mán­ság vi­lá­gi pan­teon­jáig, a kel­hei­mi Sza­bad­ság Csar­no­káig, mégis kü­lön­le­ge­sen egy­sé­ges ha­tá­sú, lenyű­gö­ző stí­lu­sú művet hoz­tak lét­re. 

A mün­che­ni sze­cesszió for­ma­kin­cse ál­tal köz­ve­tí­tett his­to­ri­zá­ló tar­ta­lom egy sok év­szá­za­don át fennál­ló épü­let­tí­pus funk­ció­vál­to­zá­sát ér­zé­kel­tet­ve így vált mél­tó ki­fe­je­ző­jé­vé egy kü­lö­nös, rej­tőz­kö­dő, máig is alig is­mert fel­vi­dé­ki fő­úr és hit­ve­se élet­út­já­nak.