rubicon

Amikor a NATO lőtt

1999. június 20-án fejezte be a NATO hivatalosan a koszovói háborút
13 perc olvasás

A mai ukrajnai háború elhelyezése a geopolitikai folyamatokba nem lehetséges a szovjet tömb széthullásának megértése nélkül. Ugyanis az 1945–49 között kialakuló nemzetközi kapcsolatrendszer – az ENSZ, a NATO és a Varsói Szerződés – a rendszerváltoztatások lezajlásával, a kétpólusú világ megszűnésével légüres térbe került. Moszkva meggyengülését az Egyesült Államok saját befolyási területének növelésére akarta felhasználni, amiben az eddig kulcsszereplő ENSZ Biztonsági Tanácsa akadállyá alakult, mivel Moszkva a tanácsban ellenszavazatával meg tudta akadályozni az amerikai elképzeléseket. Hasonlóképpen a NATO is elvesztette eredeti funkcióját, hiszen már nem volt egy fenyegető másik tömb, a Varsói Szerződés felbomlott, ezért új célt kellett a NATO számára találni. Ennek egyik lépése volt a koszovói háború.

A délszláv háború (1991–1995) végével rögzült Kis-Jugoszlávia határa, amibe beletartozott Szerbia a tagköztársaság Montenegróval, valamint a két autonóm területtel, a Vajdasággal és Koszovóval. Ez a rendszer még a titói Jugoszlávia öröksége volt, ugyanakkor a szerbek fennhatósága alatti terület továbbra is kevert maradt. 

Koszovó albán többségű területként az egykori jugoszláv tagállamokhoz hasonlóan önállósulni akart, de ezt a szerbek mindvégig elutasították. Ennek okai a szerb történelemben és köztudatban gyökereznek: Koszovó a szerb nemzet megszületésének és középkori államiságának fontos területe. Itt található a „szerb Esztergom”, Pec (Peja/Iperk), amelynek kolostora lett a szerb ortodox érsekség székhelye, itt található a szerb „Székesfehérvár”, Prizren városa, amely a 14. században szerb királyi székhely volt, majd a török hódítás során bekövetkező etnikai változások után a 19. századi albán függetlenségi mozgalmak központjává vált. Koszovóban található a szerbek Mohácsa, Rigómező is, ahol 1389-ben a törökök legyőzték a középkori szerb államot. Érthető, hogy a szerbek nem akarják elengedni történelmük fontos helyszíneit, ugyanakkor a nemzetiségi arány mára az albánok jelentős többségét mutatja.

Koszovó a titói Jugoszláviában nem tartozott a tagállamok közé, hanem Szerbia autonóm tartománya volt, hasonlóan a Vajdasághoz. Ezt az autonómiát Milošević jugoszláv elnök az 1989-es alkotmánymódosítással lényegében felszámolta, aminek következtében a koszovói albánok tiltakozó akciókat szerveztek. A szerb központi kormányzat erre rendkívüli állapot bevezetésével reagált, ami a helyzetet még jobban elmérgesítette.

A koszovói albánok a délszláv háború alatt nem indítottak nyílt fegyveres felkelést, hanem 1992-ben kikiáltották függetlenségüket Ibrahim Rugova vezetésével. Ezt ugyan Albánián kívül senki sem ismerte el, de a nyugati albán

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.