Amatőrök és profik Dél-Amerika magyar színpadain

A dél-­ame­ri­kai diasz­pó­rá­ban élők ön­ref­le­xív kró­ni­kái­ban ál­ta­lá­ban „új ma­gya­rok­ként” em­le­ge­tett cso­por­tok – azok, ame­lyek a II. vi­lág­há­bo­rú után ke­rül­tek a ten­ge­ren­túl­ra – ép­pen is­mét fel­vi­rág­zó­ban lé­vő, in­ten­zív ko­lo­niá­lis éle­tet, új­jáéle­dő, több év­ti­ze­des kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyo­kat ta­lál­tak, fő­ként a nagy­vá­ro­si ma­gyar kö­zös­sé­gek­ben. Az anya­nyelv és az óha­zai kul­tú­ra ápo­lá­sá­nak egyik leg­nép­sze­rűbb for­má­ja a szín­ját­szás, el­ső­sor­ban az ama­tőr szín­ját­szás volt, mely amel­lett, hogy ke­re­tet biz­to­sí­tott a tár­sa­sá­gi össze­jö­ve­te­lek­nek, kez­det­től fog­va szol­gált jó­té­kony­sá­gi cé­lo­kat is. Nem utol­só­sor­ban pe­dig a pro­duk­ció­ban va­ló rész­vé­tel ön­meg­va­ló­sí­tást, si­kert kí­nált a ko­ráb­bi tár­sa­dal­mi kö­ze­gük­től meg­fosz­tott, új ha­zá­juk­ban töb­bé vagy ke­vés­bé in­teg­rált be­ván­dor­lók szá­má­ra. A nagy­ér­de­mű pub­li­kum pe­dig jól szó­ra­ko­zott, mert a két vi­lág­há­bo­rú után a ma­gyar szín­ját­szás olyan sztár­jai ér­kez­tek Dél-Ame­ri­ká­ba, mint Páger An­tal, Komár Jú­lia, Szeleczky Zi­ta, Vaszary Pi­ros­ka, Eszenyi Ol­ga, Hajmássy Mik­lós, Szilassy Lász­ló, Cselle La­jos.