Alsólendva

Az ed­dig is­mert tör­té­nel­mi for­rá­sok alap­ján fel­te­he­tő, hogy Lend­va vá­ro­sá­ban már a 12. szá­zad ele­jén lé­te­zett va­la­mi­lyen erő­dít­mény. Al­só­lend­va vá­ra az al­já­ban hú­zó­dó me­ző­vá­ros­sal, ame­lyet nyu­gat fe­lől szé­les mo­csár sze­gé­lye­zett, je­len­tős vég­vá­ri erő­dít­mény­nek szá­mí­tott. Az erőd­rend­szer­hez tar­to­zott a Cson­ka-dom­bon felál­lí­tott vé­del­mi vo­nal, ame­lyet ál­lan­dóan fegy­ve­res ka­to­na­ság őr­zött, és amely össze­köt­te­tés­ben állt a lend­vai vár­ral. Ez a vár a 266 mé­te­res ten­ger­szint fe­let­ti fek­vé­sé­vel Mu­ra­völgy fon­tos erő­dí­té­se volt.

A 13. szá­zad­ban, a ta­tár­já­rást kö­ve­tően a vár meg­le­he­tő­sen rossz ál­la­pot­ba ke­rült, majd az Ot­to­kár-fé­le cseh tá­ma­dá­sok so­rán tel­je­sen el­pusz­tult. A 13. szá­zad vé­gén Ha­hold Ist­ván épí­ttet­te fel új­ra. A 13. és 14. szá­zad­ban a Ha­hol­dok fon­tos tiszt­sé­ge­ket töl­töt­tek be, pél­dául a hor­vát bá­ni cí­met is több íz­ben vi­sel­ték. A csa­lád a 14. szá­zad­tól Lend­vay Bán­ffy csa­lád­nak ne­vez­te