rubicon

Aktuális középkorkép

17 perc olvasás
A 15–16. század humanistái az általuk oly csodált antik és a reneszánsz közé beékelődő ezer évet köztes korszaknak tartották, a barbárság korának, jellegzetes művészetét pedig szintén lenézően gótnak nevezték. A felvilágosodás még fokozta a korszak iránti megvetést: sötétnek minősítve azt. Ma már tudjuk, hogy ez a korszak egyáltalán nem volt barbár és sötét. A nyugati kereszténység kis területe, amely az első évezred második felében még az eurázsiai kontinens elmaradott, szegény perifériája volt, a középkor végére számos vonatkozásban a világfejlődés élére került. Ekkor született meg az az Európa, amelyben élünk, s melynek örökségét, civilizációját magunkénak valljuk.

A „sötét” középkorban ment végbe az a sokoldalú fejlődés a társadalmi élet minden területén – a technikában, a gazdaságban, a társadalomszerveződésben, a politikai struktúrában, a tudományban –, amelynek eredményeképpen az újkorban Európa lett a világ vezető civilizációja, ő nyújtotta a világ többi része számára az átveendő gazdasági, társadalmi és politikai modelleket, civilizációs mintákat, az európai technika és tudomány vált az egész emberiség egyetemes tudományává és technikájává.

Korszakhatárok

A középkor elnevezés a 15. századi itáliai humanistáktól származik: Giovanni Andrea dei Bussi pápai könyvtáros használta először a fogalmat 1469-ben „media tempestas” formában. A 16. század elején már gyakran találkozunk a media aetas, media tempore, media antiquitas kifejezésekkel, majd a 17. században megjelenik a medium aevum elnevezés is. A humanisták számára a Nyugatrómai Birodalom bukása és a saját koruk közötti ezer év a sötétség (tenebrae), a kulturális hanyatlás kora volt, egyfajta sajnálatos

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.