Akit nem lehetett megfélemlíteni

A 20. századi totalitárius rendszereket (kommunizmus, nácizmus) számos közös vonás jellemezte, ezek közé tartozott az egypártrendszer, a terrorisztikus titkosrendőrség és az ellenségkép kialakítása. A diktatúrák az egyházakat is ellenségnek tekintették, példa erre a Szovjetunióban lezajlott egyházüldözés. Püspökök, papok és szerzetesek tömegét deportálták a Gulágra. 1919–1938 között eltüntettek kb. 600 püspököt és 40 000 papot, vagyis likvidálták az 1917-es forradalom idején létező papság 80-85 százalékát. 

Az 1940-es évek végére befejeződött Magyarország szovjetizálása, kiépült a szovjet mintára szerveződő diktatúra. A ’49-es alkotmány elvben vallásszabadságot hirdetett, a gyakorlatban a vallásos meggyőződést üldözték. 1956 az egyházpolitikában nem vált korszakhatárrá. A lényeg ugyanaz volt a Kádár- és a Rákosi-korszakban: a vallás és az egyházak elsorvasztásának stratégiája. Egy példa a folytonosságra: a magyar bíróságok 1945 és 1972 között a katolikus egyház papjai és szerzetesei ellen mintegy 2500-3000 elmarasztaló ítéletet hoztak. Az ’56-os forradalmat követően a magyar katolikusokkal szembeni megtorlásban ráadásul megjelent egy, a Rákosi-korszakban nem tapasztalt új elem is: a bestiális gyilkosság.

Brenner János nagyapja, Brenner Tóbiás Szombathely polgármestere volt, édesapja, Brenner József gépészmérnök. János 1931-ben született, második fiúgyermekként, 1935-ben született még egy öccse. Amikor édesapjuk munkája miatt Pécsre költözött a család, a fiúk 1941-től a ciszterci gimnáziumba jártak, azután visszamentek Szombathelyre, ahol 1946-tól a premontrei gimnázium tanulói voltak. A második világháború után a kommunista rendszer sorra elvette az iskolákat a szerzetesrendektől, és betiltották a rendek működését is. Brenner János, aki eredetileg ciszterci szerzetesnek készült, a szombathelyi szemináriumba jelentkezett, hogy majd egy egyházmegyében szolgáljon papként. Tanulmányait a győri szemináriumban fejezte be, és Kovács Sándor püspök szentelte pappá Szombathelyen, 1955. június 19-én. A papszentelés előtti jellemzésben az elöljárók az „egyik legtehetségesebb növendéknek” nevezték, akinek kiforrott egyénisége és magatartása paphoz illő. Brenner János Anasztáz újmisés jelmondata később erőforrásává is vált: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). János atya első szentmiséjén, június 26-án a szombathelyi Szent Norbert-templomban bátyja, László (1930–2005) már papként, öccse, József (1935–) pedig szeminaristaként asszisztált.

Brenner János első szolgálati helye 1955. szeptember 1-től Rábakethely volt. Dr. Kozma Sándor plébános mellett lett káplán, négy falut láttak el: Magyarlakot, Máriaújfalut, Zsidát és Farkasfát. Az emberek nagyon szerették a mindig mosolygós, fiatal káplánt, egyre többen mentek misére, a fiatalok közül pedig, akiknek a fiatal káplán programokat szervezett, együtt focizott velük, sokan jártak hittanórára. Az egyházüldöző hatalom az ifjúságra tett hatást különösen rossz szemmel nézte. Évtizedekkel később egy rendőrségi jelentésben szerepelt, hogy az a bűne, hogy összefogta, a plébániára gyűjtötte az ifjúságot. 

Hiába próbálták azonban Brennert több ízben is megfélemlíteni: 1957-ben, egy őszi estén hazafelé ment motorral, amikor váratlanul fahasábokat dobtak az útjába. Sikerült kikerülnie, meg sem állt, ment tovább a plébániára, este pedig csak ezzel a mondattal kommentálta az esetet: „Nem volt szerencséjük!” Amikor püspöke át akarta helyeztetni, hogy eleget tegyen az államhatóság kimondatlan elvárásának, Brenner János a maradást választotta, nem félve a „következményektől”, amikkel homályosan megfenyegették.

1957. december 14-én este beteghez hívták, Zsidára. Papi öltözetben, a betegek szentségeivel indult el gyalogosan. Útközben rátámadtak, megverték, de ekkor még el tudott menekülni a támadói elől, akik tudták, hogy lelkiismeretesen, bátran tovább fog menni a beteg ellátására, úgyhogy a falu határában újra elkapták, és harminckét késszúrással végeztek vele. Nyakában, a betegellátó tarsolyban ott volt az oltáriszentség, amit bal kezével utolsó leheletéig védelmezett, magyar Tarzíciuszként. A gyilkosság ügyében végzett nyomozás színjáték volt, a kirakatper során még a plébánost is kihallgatták gyanúsítottként, de a valódi bűnösöket sosem találták meg. Börtönbe zárták helyettük a fiút, aki Brenner Jánost a beteghez hívta (feltehetően szó sem volt valódi betegről, ez csapda volt), ő végül hat évet töltött börtönben. A kihallgatást végző tisztek gyakorlatilag a szentéletűség bizonyítékait gyűjtötték össze: az embercsempészettel vádolt, vértanúhalált halt pap emberhalász volt. Az 1956 utáni években országszerte több pap is meghalt, hasonlóan tisztázatlan körülmények között.

A falvakban mindenki gyászolta őt: szerették a káplánt, szívesen beszélgettek vele, gyóntak nála, derűs, készséges embernek ismerték. Emberhalász volt abban az értelemben is, hogy a vértanúhalála után következő években a Rába menti plébániákról tizenhárom új papi hivatás született: az egyházat üldöző diktatúra alatt felszentelt, fiatal papok Brenner Jánost példaképüknek és mennyei támogatójuknak tekintették. Egyikük Takács László, aki személyesen is ismerte Brenner Jánost, és maga is a rábakethelyi plébánia faluit szolgálta kicsit később káplánként. Visszaemlékezésében hangsúlyozta, hogy bár besúgók figyelték őt, az elrettentés uralkodott, ő nem félt, mert úgy érezte, elődje, János atya kíséri útjain. A diktatúra és kiszolgálói annyira féltek a vértanú emlékétől, hogy amikor 1971-ben Takács László atya kitette az emlékezés virágait egy szép vázában a kethelyi Pietà lábánál lévő kőtáblához, másnap reggel a virágokat szétszórva, a kerámiát összetörve találta. Két nappal később újrapróbálkozott, ugyanez történt. 14 évvel Brenner János mártírhalála után.

Fia elvesztése decemberében – és attól kezdve 34 éven át – az édesanya, Wranovich Julianna nem állított karácsonyfát. A sokáig csak lélekben ünnepelt karácsony pedig sok évvel később az égi születésnapja lett: Brenner János édesanyja 1991. december 24-én hunyt el.  

1996-ban épült meg a Jó Pásztor-kápolna a szentgotthárd-zsidai dombtetőn, Brenner János emlékére.

Brenner Jánost 2018. május 1-jén avatták boldoggá Szombathelyen. Az ünnepi szentmisét Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa és Erdő Péter prímás, esztergom-budapesti érsek koncelebrálták. A vértanú ereklyéit öccse, Brenner József nagyprépost helyezte az oltárra.