Akinek Párizs megért egy misét

Az utolsó Valois-királyok központi kormányzata elôbb egyensúlyozni próbált a katolikus és a hugenotta (protestáns) párt között, később azonban az előbbiek mellé állt, és Párizsban lezajlott a híres Szent Bertalan-éji mészárlás (1572. augusztus 24.). 1588-ra azonban a szélsőséges katolikusok erősödtek meg. III. Henrik királynak el kellett menekülnie Párizsból, és kénytelen volt másodunokatestvérével, a hugenotta párt vezetőjével, Bourbon Henrikkel szövetkezni. Együtt vették ostrom alá a fanatikus katolikus párt által védelmezett Párizst. 1589. augusztus 1-jén egy dominikánus szerzetes érkezett a városból, felkérte a királyt, hogy távolítsa el kíséretét, mert bizalmas üzenetet hozott a számára, majd kését az uralkodó hasába döfte.

Mivel a Valois-dinasztiának nem volt több férfi leszármazottja, a korona a legközelebbi rokonra, Bourbon Henrikre szállt. Az új, protestáns uralkodónak már „csak” el kellett fogadtatnia magát katolikus alattvalóival, meg kellett hódítania királysága fővárosát, ki kellett űznie a katolikusok támogatására érkezett spanyol katonákat az országból, véget kellett vetnie a több évtizedes vallásháborúnak – hogy ezek után hozzáláthasson majd a békés uralkodáshoz. Senki sem hitte, hogy az új király képes lesz megbirkózni az emberfelettinek tűnő feladatokkal.

Bourbon Henrik korábban a „navarrai király” büszke