Ágyúgolyók a tenger fenekén

Erzsébet angol királynő főminisztere pár héttel a Nagy Armada veresége után ironikus pamfletet adott közre. A röpirat egy jezsuita levelét tartalmazza, aki a párizsi spanyol követnek sopánkodik a vereség miatt. Ilyen véget ért a Győzhetetlen Armada – zárja gyászos levelét az állítólagos szerzetes. Az írás nyomán ragadt az Armadán az ekkor már groteszkül ható „győzhetetlen” jelző, amelyet pedig a spanyolok sohasem használtak flottájuk jellemzésére. Egy-két hónappal később újabb pamfletek árasztották el Európát. A protestáns szerzők szerint Isten fújt rá a spanyol hajóhadra, hogy bizonyítékát adja: a dölyfös és kegyetlen pápistákkal szemben az igaz protestáns ügy mellett áll.

A történészeknek persze nem ezek a művek szolgáltak forrásként. Rengeteg irat maradt a spanyol flotta után: ismerjük a zsoldlistákat, a parancsnokok leveleit, jelentéseit és a behajózott élelem jegyzékeit. Egyes kapitányok még azt is följegyezték, hogy hajójuk melyik nap hány lövést adott le. Ennek ellenére sok homályos részlet csak korunk új segédtudománya, a víz alatti régészet kutatásai nyomán vált érthetővé. Az Armada hajói közül nyolcnak megtalálták a roncsait. A San Juan de Sicilia sekély vizeken süllyedt el, ezért már századok óta kincskeresők kutattak roncsai között. Kincset nem találtak, a hajó maradványait viszont sikerült teljesen tönkretenniük. A másik hét megtalált hajó mélyebb részeken merült a víz alá, így ezekre csak a közelmúltban akadtak rá. A történetírás szerencséjére ezek a Nagy Armadát alkotó különböző hajótípusok képviselői: akad