Ady Endre és Tisza István

Ady Endrét és Tisza Istvánt hagyományosan egymás szinte „halálos” ellenségeiként tartja számon a közvélekedés és nagy részben az irodalomtörténet-írás. 

Holott kettejük viszonya ennél összetettebb és bonyolultabb: Ady több esetben is elismeréssel beszélt a 20. század első évtizedeinek vitathatatlanul nagyszabású, történelemformáló konzervatív államférfijáról, akinek politikai nézeteivel és tevékenységével szemben máskülönben igen szigorú, sőt indulatos bírálatot fogalmazott meg, és időnként emberi egyéniségét is ilyen kritikával illette. 

Azt azonban alkalmilag ő is elismerte, hogy Tisza István személyisége kiemelkedik a ki­egyezés utáni korszak többi politikusáé közül. Jóllehet ezek között is voltak olyanok, akiknek szerepét és munkásságát többnyire elismeréssel emlegeti az utókor, például az idősebb Andrássy Gyulára, Széll Kálmánra, Esterházy Móricra, Szilágyi Dezsőre, Apponyi Albertre és másokra gondolok. 

A dualista korszak magyar államvezetésétől, bárhogy ítélte is meg ezt a mögöttünk álló évtizedek, különösen a kommunista évtizedek történetírása, nem lehet megtagadni az elismerést.