Adóztat a cár

A bevétel növelését először a közvetett adók megsokszorozásával biztosították. Állami monopólium volt a szurok, az olaj, a kréta, a sakkfigura, a kártya, a szőrme, az irha, a kender és a dohány árusítása - a legjövedelmezőbbnek azonban a vodka és a só monopóliuma bizonyult. Még a tölgyfából készült koporsókat is átvette az állam, és négyszeres áron árusította. Péter cár 1708-ban új hivatalokat hozott létre "fiskálisok" néven, amelyek feladata jövedelmek kitalálása volt. Alaposan ki is tettek magukért: az orosz állam adót szedett születés, házasságkötés, temetés és végrendelet-készítés esetén. Adót szedett a lovak, a lóbőr és a lóhám után - vagyis nemcsak az fizetett, akinek élt a lova, hanem az is, akinek a lova elpusztult, mint ahogy az is, akinek már csak a hám maradt meg. Fizetni kellett a kalap, a bőrcsizma, a méhkasok és a moszkvai házak után (a cár ugyanis azt szerette volna, hogy a nemesség költözzön át Szentpétervárra), szakáll-, majd bajuszviselés esetén, ezenkívül a szekéren szállítás díjának 10%-a is az államot illette. Volt ágyadó, fürdőadó, kocsmaadó, kéményadó, tűzifaadó, dióadó, dinnyeadó, uborkaadó, sőt ivóvízadó is! Az adólistákon 1698 címszó szerepelt, amelyekre hivatkozva adót lehetett követelni.

Mindez azonban kevésnek bizonyult. A közvetlen adók alapja 1678 óta a háztartás volt. I. Péter 1710-ben népszámlálást rendelt el, amely nagy megdöbbenésére azzal az eredménnyel zárult, hogy Oroszországban 20-25%-kal csökkent a háztartások száma. Ebben