Adóztat a cár

(Nagy) Péter cár kormányzata idején (1689–1725) mindössze egyetlen olyan év volt, amelyben az Orosz Birodalom nem viselt hadat valamelyik határán. Ezért az állami jövedelmet soha nem látott mértékben meg kellett emelni: 1680-ban 1,5 millió rubel volt az állam bevétele, 1701-ben pedig 3,6 millió rubel.

A bevétel növelését először a közvetett adók megsokszorozásával biztosították. Állami monopólium volt a szurok, az olaj, a kréta, a sakkfigura, a kártya, a szőrme, az irha, a kender és a dohány árusítása – a legjövedelmezőbbnek azonban a vodka és a só monopóliuma bizonyult. Még a tölgyfából készült koporsókat is átvette az állam, és négyszeres áron árusította. Péter cár 1708-ban új hivatalokat hozott létre „fiskálisok” néven, amelyek feladata jövedelmek kitalálása volt. Alaposan ki is tettek magukért: az orosz állam adót szedett születés, házasságkötés, temetés és végrendelet-készítés esetén. Adót szedett a lovak, a lóbőr és a lóhám után – vagyis nemcsak az fizetett, akinek élt a lova, hanem az is, akinek a lova elpusztult, mint ahogy az is, akinek már csak a hám maradt meg. Fizetni kellett a kalap, a bőrcsizma, a méhkasok és a moszkvai házak után (a cár ugyanis azt szerette volna, hogy a nemesség költözzön át Szentpétervárra), szakáll-, majd bajuszviselés esetén, ezenkívül a szekéren szállítás díjának 10%-a is az államot illette. Volt ágyadó, fürdőadó, kocsmaadó, kéményadó, tűzifaadó, dióadó, dinnyeadó, uborkaadó, sőt ivóvízadó is! Az adólistákon 1698 címszó szerepelt, amelyekre hivatkozva adót lehetett követelni.

Mindez azonban kevésnek bizonyult. A közvetlen adók alapja 1678 óta a háztartás volt. I. Péter 1710-ben népszámlálást rendelt el, amely nagy megdöbbenésére azzal az eredménnyel zárult, hogy Oroszországban 20–25%-kal csökkent a háztartások száma. Ebben nyilván az is közrejátszott, hogy Péter uralkodása idején összesen 53 sorozásra került sor, és 300 000 férfit köteleztek katonai szolgálatra. Bár az is bizonyos, hogy amíg a háztartás volt az adóalap, addig a fiatal házasok nem szívesen alapítottak új „adóalapokat”, vagyis nem költöztek el szüleiktől.

1724-ben ezért bevezették a fejadót a férfiak számára – ezzel sikerült 8,7 millió rubelre növelni az állam bevételeit. Mintegy 61%-kal növekedett az adóalap, s ennek köszönhetően a következő évben (több mint negyedszázados háború, a flottaépítés, a hadseregfejlesztés, az új főváros felépítése után!) megszűnt az államadósság. Hogy ez a rendkívüli siker mekkora terhet jelentett a lakosság számára, az ekkoriban senkit sem érdekelt.