rubicon

Adóhivatalok a dualista Magyarországon

8 perc olvasás

Az adóhivatalok története Magyarországon visszanyúlik a neoabszolutizmus időszakára. A 1848. évi forradalom és szabadságharc bukását követően az osztrák császári pénzügyminisztérium kezébe került a pénzügyigazgatás megszervezése Magyarországon is, amelynek következtében hazánkban négy országos pénzügyigazgatóságot állítottak fel: Budán, Temesváron, Nagyszebenben és Zágrábban. Az egyenes adók körüli igazgatási feladatokat az országos pénzügyigazgatóságok, a megyei (kerületi) hatóságok mellé rendelt adófelügyelők, a szolgabírói hivatalok és az adóhivatalok látták el. A pénzügyigazgatóságok feladatkörébe tartozott továbbá a fogyasztási adók (közvetett adók), a monopóliumok, a vám- és bélyegjövedékek és az "államjószágok" kezelése.

A kiegyezést követően a jogfolytonosság elvének hangoztatása és elismerése mellett az 1867-ben kinevezett magyar pénzügyminiszter látta el a pénzügyek legfelsőbb irányítását. Ez azt jelentette, hogy a király a végrehajtó hatalmat, azon belül is a pénzügyigazgatást csakis a független felelős minisztériumain, jelen esetben a magyar pénzügyminisztériumon keresztül gyakorolhatta.

A magyar kormány továbbra is fenntartotta a neoabszolutizmus ideje alatt kiépített pénzügyigazgatási struktúrát: pénzügyminisztérium, országos pénzügyigazgatóság, kerületi pénzügyigazgatóság, adóhivatalok. Exener Kornél közjogász szerint a gazdasági változásokra tekintettel és az eljárás gyorsítása érdekében megreformálták az adóhivatalok működését. A pénzügyigazgatásról leválasztották az állami vagyonkezelést, amelyet külön szakhivatalokra bíztak. Ennek megfelelően az országos és a kerületi pénzügyigazgatóságból egyszerűen csak pénzügyigazgatóság lett, ami mellett felállították az ún. "jószágigazgatóságokat" és a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.