Admirális lóháton és kormányzói székben

Hor­thy 1944. ok­tó­ber 17-ét visz­szaem­lé­ke­zé­sei­ben „éle­te leg­szo­mo­rúbb nap­já­nak” ne­vez­te. Dél­után őt, csa­lád­ját és né­hány bi­zal­ma­sát fegy­ve­res kí­sé­ret­tel a Nyu­ga­ti pá­lya­ud­var­ra szál­lí­tot­ták. Hor­thyn va­dász­ru­ha volt, mi­vel töb­bi ru­há­ját a fosz­to­ga­tó né­met ka­to­nák el­lop­ták a re­zi­den­ciá­já­ból. Hi­va­ta­li vo­na­ta, a Tu­rán megin­dult azon az úton, ame­lyen hu­szon­hat év­vel aze­lőtt, a Mo­nar­chia fel­bom­lá­sa után a ten­ger­nagy Ma­gyaror­szág­ra érke­zett. Most Ma­gyaror­szá­got hagy­ta el, amely az eu­ró­pai tör­té­ne­lem leg­pusz­tí­tóbb há­bo­rú­já­nak egyik fő had­szín­te­ré­vé vált. Éj­fél előtt nem sok­kal a Tu­rán át­lép­te az oszt­rák ha­tárt. Hor­thy még ti­zen­há­rom évet élt. Nem­csak Szá­la­sit, de két ne­me­zi­sét, Sztá­lint és Hit­lert is túlél­te – ma­gyar föld­re azon­ban so­ha töb­bé nem tér­he­tett vissza.