Adalékok a közös teherviselés eredetéhez és alapjaihoz

1. A közteherviselést illetően számos elmélet létezik, ezek közös vonása, hogy egyrészt az állami elvonás jogosságát, másrészt az elvonás igazságosságának kérdéseit tárgyalják.

Már a Bibliában is szerepelnek adózással összefüggő megállapítások, pl. a fejadó is, ami fél sékel, ez 5,7 gramm ezüst, és amelyet gazdagnak és szegénynek egyenlően kellett fizetnie, vagyis ez független volt a vagyontól és jövedelemtől. Mindenki előtt ismert a Bibliából, amikor a virágvasárnapot követő napon a farizeusok, tőrt vetve Jézusnak, felteszik a kérdést: szabad-e adót fizetni a császárnak vagy sem? Ezekben a példákban azonban még nem az általános közteherviselésről van szó. Az első esetben a fejadót népszámlálásra használták, a másik esetben a császár nem felhatalmazás alapján, hanem hódítóként szedett adót, arra az adó fizetésére kötelezett személyeknek semmilyen befolyásuk nem volt.

Adam Smith (1776) fogalmazta meg először, hogy minden polgár a képességei szerint köteles az adózást viselni, az adó legyen általános, igazságos, olcsó és kényelmes.

A közteherviselés a polgári forradalmak követelése. Az írott alkotmányok közül elsőként az Egyesült Államok 1787-es alkotmányában találhatjuk meg, amelynek előzménye az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat. Ez utóbbi történetéhez tartozik, hogy a brit gyarmattartó a hétéves háború után, 1765-ben adót vetett ki a gyarmatok polgáraira. Majd újabb sérelmes intézkedések következtek. 1766-ban a New York-i gyarmatok kongresszusán a telepesek követelik az adók eltörlését és kijelentik: „Képviselet nélkül nincs adózás”: 1767-ben a Townshend-féle adótörvények tovább rontották a helyzetet, és Bostonban 1770-ben már összeütközés történt. Amikor Anglia meghátrál, és eltörli az adókat, kivéve a teavámot, 1773 december 13-án a gyarmatosok a Brit Kelet-Indiai Társaság tearakományát semmisítik meg. A Függetlenségi Nyilatkozat egyik pontja azt rója fel a brit királynak, hogy hozzájárulását adta adók kivetéséhez, a gyarmatok beleegyezése nélkül.

Ilyen előzmények után az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya 8. §-ának első bekezdése kimondja, hogy a Kongresszus hatáskörrel bír adók, vámok, illetékek és járulékok kivetésére, valamint behajtására, adósságok kifizetésére, az Egyesült Államok közös védelmére és általános jólétére vonatkozó rendelkezések meghozatalára, de a vámok, illetékek és járulékok az Egyesült Államok egészében egységesek. A 9. § negyedik bekezdése lehetővé teszi bizonyos feltételek mellett fejadó kivetését is, de ez nem vezethet adóprivilégiumhoz, vagyis a lakosság egyes csoportjainak az adózás alól való mentesítéséhez.