Abszolutizmus vagy rendi centralizmus?

Az erdélyi rendek Bethlen Gábor uralkodásának kezdetén fogalmaztak meg először a fejedelmi hatalmat korlátozó, kálvini gondolatokon alapuló törvénycikket.

Éppen annak a fejedelemnek az uralkodása kezdetén, aki a későbbiekben a legtökéletesebb formájában építette ki az Erdélyi Fejedelemség államszervezetét, akinek uralkodása alatt a fejedelmi hatalom a legteljesebbé vált, és leginkább kiépült az az állami berendezkedés, amelynek jellegéről évtizedes vita folyt a történészek között: abszolutizmus volt-e vagy inkább csak erőteljes rendi centralizmus.

Tudjuk, hogy az abszolutizmust az európai történetírásban többféle szempontból szokás jellemezni, és az sem különösképpen meglepő megfigyelés, hogy az európai abszolutizmusok nem egyformák, magukon viselik az egyes régiók történeti fejlődésének sajátosságait. A jelenség megközelíthető a gazdasági és ideológiai meghatározottság felől, a korábbi évszázadokból örökölt gazdasági-társadalmi struktúra jellemzésével, de talán ezeknél is fontosabb lehet az államhatalom centralizáltságának és a hatalmi ágak megosztottságának, az államigazgatás fejlettségének vizsgálata. Az Erdélyi Fejedelemség államának berendezkedését is ilyesféle szempontok alapján kell megvizsgálnunk, ámbár azután sem biztos, hogy egyértelmű választ kaphatunk a feltett kérdésre.

Erdély fejedelmei Báthori István óta (1571) választással kerültek a fejedelmi székbe. Az erdélyi rendek választását azonban minden esetben szultáni athnaménak kellett megerősítenie, csak ezzel az okirattal foglalhatta el helyét véglegesen és törvényesen az új fejedelem. A török Porta sokszor nem elégedett meg pusztán a megerősítés jogával, előzetes értesítést követelt a leendő fejedelem kilétéről, esetenként maga jelölte ki a fejedelmet és vitte be Erdélybe katonai vagy csak erős politikai támogatással. A beiktatási szertartás is a szultán Erdély fölötti hatalmát volt hivatott kifejezni: az athnaméval együtt a fejedelem számára érkező felékesített ló, királyi pálca, süveg, kard, zászló és kaftán közül az utóbbi kettő a szultánnak fogadott hűséget szimbolizálta.

Erdély rendjei a választás után mindenkor elfogadtatták és aláíratták az új fejedelemmel a választási feltételeket, azaz a conditiókat, amelyben a fejedelem hatalmát korlátozó rendi jogokat fogalmazták meg, és amely összességét mintegy alaptörvénynek tekintették. Ezek között szerepelt a rendek választójogának további megtartása, a négy bevett vallás gyakorlásának biztosítása, az ország törvényeinek és a nemesi szabadságoknak a megőrzése, a szabad véleménynyilvánítás elfogadása az országgyűléseken. A választási conditiók pontjai fokozatosan bővültek a 17. század folyamán, a rendek