rubicon

Abszolutizmus vagy alkotmányosság?

Rögös út a kiegyezésig
32 perc olvasás

A kiegyezést megelőző években a Deák fémjelezte mérsékelt politikai elit arra buzdított, hogy a magyarság ne kezdjen reménytelennek tűnő harcot, ne dédelgessen csalfa álmokat, hanem az aktuális helyzetből hozza ki a lehető legjobb kompromisszumot – ezen törekvésüket pedig siker koronázta. 

Azon, persze, hogy a ki­egyezés megvalósult formája az elérhető maximum volt-e, természetesen lehet vitázni, ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy az 1867-et követő évtizedek páratlan gazdasági és kulturális fejlődést hoztak, valamint a magyarság Kárpát-medencén belüli pozícióinak fokozatos erősödését eredményezték. 

Mindehhez azonban rögös út vezetett, az 1850–60-as években korántsem volt egyértelmű, hogy a történelem folyama a Habsburg-dinasztia és a magyarság között megegyezésbe vagy újabb konf­rontációba fog-e torkollni.

Hogyan lehetne a nacionalizmus évszázadában egyben tartani a soknemzetiségű – tizenegy nagyobb nemzet által lakott – Habsburg Birodalmat úgy, hogy nagyhatalmi állása is megmaradjon? A kérdésre sürgető volt választ találni Bécsben, mert az 1848-as forradalmi hullám kis híján elsöpörte a Habsburgok évszázados uralmát a Duna-medencében. Az 1849–1867 közötti időszakot egyfajta útkeresésként is értelmezhetjük, ugyanis Ausztria vezetői több alternatíva

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.