A kiegyezést megelőző években a Deák fémjelezte mérsékelt politikai elit arra buzdított, hogy a magyarság ne kezdjen reménytelennek tűnő harcot, ne dédelgessen csalfa álmokat, hanem az aktuális helyzetből hozza ki a lehető legjobb kompromisszumot – ezen törekvésüket pedig siker koronázta.
Azon, persze, hogy a kiegyezés megvalósult formája az elérhető maximum volt-e, természetesen lehet vitázni, ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy az 1867-et követő évtizedek páratlan gazdasági és kulturális fejlődést hoztak, valamint a magyarság Kárpát-medencén belüli pozícióinak fokozatos erősödését eredményezték.
Mindehhez azonban rögös út vezetett, az 1850–60-as években korántsem volt egyértelmű, hogy a történelem folyama a Habsburg-dinasztia és a magyarság között megegyezésbe vagy újabb konfrontációba fog-e torkollni.
Hogyan lehetne a nacionalizmus évszázadában egyben tartani a soknemzetiségű – tizenegy nagyobb nemzet által lakott – Habsburg Birodalmat úgy, hogy nagyhatalmi állása is megmaradjon? A kérdésre sürgető volt választ találni Bécsben, mert az 1848-as forradalmi hullám kis híján elsöpörte a Habsburgok évszázados uralmát a Duna-medencében. Az 1849–1867 közötti időszakot egyfajta útkeresésként is értelmezhetjük, ugyanis Ausztria vezetői több alternatíva közül választhattak. Az egyik politikai koncepció szerint egy etnikailag ennyire tarka birodalmat csak erős centralizációval lehet egyben tartani, míg a másik irányzat a föderalizmus
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
