A zuglói nyilasok pere 1967-ben

1967-ben már fontos változások érlelődtek a Kádár-rendszerben. A kommunista párt gazdasági fórumain és az állami intézményeknél az új gazdasági mechanizmus bevezetésére készültek. A változás előszele a tömegkultúrában is érződött. A Spencer Davis Group két­napos koncertjén persze kemény rendőri akcióra is sor került, de a nyugati beatzenekar fellépése az ifjúsági szubkultúra új korszakát harangozta be. A popkultúra szinte kötelező „kiegészítőjeként” felbukkant a Coca-Cola is, amelyet a Budapesti Nemzetközi Vásáron már meg lehetett vásárolni. Azonban két – halálos ítéletekkel végződő – per is mutatta, hogy a diktatúra működtetése minden újdonság ellenére változatlan. Furcsa módon az első eljárás – Hamusics János és társai pere – jelen idejű cselekményekről szólt, mégis a múlt lezárását jelentette. A diktatúra elleni fegyveres szervezkedés ’56 utáni utolsó aktusáról volt szó, és tulajdonképpen ezt tekinthetjük az utolsó, politikai okokból hozott halálos ítéletnek. A második perben viszont annak ellenére, hogy régi, két évtizeddel korábbi eseményeket tárgyaltak, mégis inkább az akkori jelennek és talán a közeli jövőnek is szóló üzenetek fogalmazódtak meg. Ez volt a zuglói nyilasok ügye.