A zsidóság hite és vallási élete

A zsidó hit kialakulása a héber törzsek kanaáni honfoglalásával, a zsidó nép etnogenezisével vette kezdetét. A vándorló nomádok vallási világképe, mitológiai hagyománya ebben az időben alig különbözött a nyugat-sémi népek közös szellemi világától. A Kanaán termékeny földjére áhítozó törzsek között egy ősi vihar- és termékenységisten, Jahve lett a közös kultusz főszereplője, aki – a hagyomány szerint Mózessel, a nép vezérével szövetségre lépve – a zsidók „saját” istenévé, monolátrikus kultuszuk főalakjává lett. Ebben a történelmen túli, de történelmileg is értelmezhető tettben Jahve kinyilatkoztatta magát: „Én vagyok a te istened.” A tradíció szerint ezzel az aktussal népévé fogadta a zsidó törzsek közösségét, Izráelt, törvényt adott neki, és ígéretet tett arra, hogy új hazába vezeti.

Ha tárgyilagos történeti eszközökkel akarjuk értelmezni a Bibliában leírtakat, arra gondolhatunk, hogy a szóban forgó esemény az ókori népek történetében korántsem ritka szerződéskötés volt: egy nép és egy isten szövetsége, egyben pedig egy nép