A zsidó tanácsok Magyarországon 1944-ben

A ho­lo­kauszt tör­té­ne­té­nek a mai napig egyik leg­töb­bet vi­ta­tott és legel­lent­mon­dá­so­sabb megíté­lé­sű fe­je­ze­te az Eu­ró­pa-szer­te felál­lí­tott zsi­dó ta­ná­csok mű­kö­dé­sé­nek, tag­jai te­vé­keny­sé­gé­nek és sze­re­pé­nek ér­té­ke­lé­se. Van­nak, akik szimp­lán áru­lók­nak, má­sok fi­no­mab­ban fo­gal­maz­nak és kol­la­bo­rán­sok­nak te­kin­tik a zsi­dó ta­ná­csok egy­ko­ri tag­jait. Ugyanak­kor van­nak, akik nem ennyi­re sar­ko­san lát­ják mű­kö­dé­sü­ket, s fel­fe­dez­nek né­hány po­zi­tív vo­nást is, pél­dául Vá­gó Bé­la a ro­má­niai zsi­dó ta­nács mű­kö­dé­sé­ben. Ha­son­lóan éle­sek a ma­gyaror­szá­gi, köz­ke­le­tűen Köz­pon­ti Zsi­dó Ta­nács­nak hí­vott gré­mium­mal kap­cso­la­tos egy­ko­rú és utó­la­gos vé­le­mé­nyek is. Ran­dolph L. Bra­ham két­kö­te­tes mo­nog­rá­fiá­ja egyér­tel­műen ne­ga­tív szín­ben tün­te­ti fel a Köz­pon­ti Zsi­dó Ta­ná­csot, sem­mi­lyen po­zi­tív cse­le­ke­de­tet nem tud a szám­lá­já­ra írni. A vi­ták – mint a ho­lo­kauszt tör­té­ne­té­nek oly sok ese­mé­nye kap­csán – nem men­te­sek az ér­zel­mek­től sem.