A zsákmány

A musz­lim val­lás­jog kiin­du­ló té­te­le az, hogy az el­len­ség­től és az el­len­ség föld­jén szer­zett zsák­mány a har­co­sok kö­zös tu­laj­do­na, ugyanis a va­gyon­vesz­tés a hi­tet­le­nek bün­te­té­se a hi­tet­len­sé­gért. A zsák­mány (ga­ni­ma, tö­rö­kö­sen ga­ni­met) azon­ban csak két fel­té­tel fennál­lá­sa ese­tén „tör­vé­nyes”: 1. ha erő­vel/erő­szak­kal (an­va­tan) 2. és ha a musz­lim kö­zös­ség ve­ze­tő­jé­nek (imám, ka­li­fa) en­ge­dé­lyé­vel sze­rez­ték. A zsák­mány le­het in­gat­lan, in­gó­ság és sze­mély (utób­bi ha­di­fo­goly, il­let­ve asszony és gyer­mek). A zsák­mány­ból csak a harc­ban részt ve­vők ré­sze­sül­het­nek, de csakis a győ­ze­lem ki­ví­vá­sa után.