A második világháború növekvő veszteségei arra késztették Németországot, hogy az emberanyagot részben a birodalom határain kívülről, a megszállt, illetve szövetséges államok területéről pótolja. A német Véderő (Wehrmacht) valamennyi haderőneme, a légierő (Luftwaffe), a haditengerészet (Kriegsmarine), a szárazföldi haderő (Heer), valamint a Fegyveres-SS (Waffen-SS) egyaránt igényt tartott a katonai szolgálatra ily módon toborozható férfiakra. A veszteségek növekedésével a népi németek sorozása fokozatosan kiegészült a nem német származásúak toborzásával is.
A németek gondolkodásában Magyarország – különösen a területi visszacsatolások után – kiemelt helyen szerepelt a besorozható emberanyag szempontjából. A helyi Volksbund-szervezetekre támaszkodva 1940 elején kezdődtek a magyar kormány előtt is sokáig rejtett toborzások. Később államközi egyezmények szabályozták az önkéntesek toborzását. A magyar fél inkább átengedte a hadköteles népi németeket, mintsem
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.