A vörös barátok

„Krisz­tus sze­gény lo­vag­jai­nak rend­je” (Christi pau­pe­rum mi­li­ti­um or­do, pau­pe­res com­mi­li­to­rum Chri­sti Temp­li­que Sa­lom­ni­ci), köz­is­mert ne­vén a temp­lo­mos lo­vag­rend az el­ső ke­resz­tes had­já­rat után, 1120 kö­rül a Szent­föl­dön ala­kult meg. A cham­pagne-i szár­ma­zá­sú Hu­go de Pa­en­ci­is (Hu­go de Paen­ci­is) nyolc má­sik fran­cia ke­resz­tes lo­vag­gal együtt el­ha­tá­roz­ta, hogy min­de­nük­ről le­mon­da­nak és össze­fog­nak a Szent­föld és a hi­tet­le­nek ál­tal fe­nye­ge­tett za­rán­do­kok vé­del­mé­re. A szer­ze­te­si fo­ga­dal­mat tett lo­va­go­kat II. Bal­du­in je­ru­zsá­le­mi ki­rály vet­te párt­fo­gá­sá­ba és te­le­pí­tet­te le Sa­la­mon temp­lo­má­ban, ami­ről a Temp­lom lo­vag­jai­nak