A világ legszebb asszonya

A 19. század ötvenes, hatvanas éveiben két császárnét, a francia Eugéniát és az osztrák Erzsébetet tartották a világ legszebb asszonyainak. Eugénia nem volt szép, de nagyon izgalmas, és élvezte, hogy rá figyelnek, őt utánozzák.

Erzsébet sem volt közömbös saját szépsége iránt. Éppen ellenkezőleg: mindent megtett annak érdekében, hogy szépségét minél jobban kiemelje és minél tovább megőrizhesse, ám őt zavarták a rajongók. 

De szép volt-e valójában? A fiatal Sisit nem találták különösen szépnek, az ábrázolásokon is inkább bájos, mint szép. Anyja gondban is volt miatta, vajon férjhez tudják-e adni. Mindamellett a testvérek, ha valamit el akartak érni, Sisit küldték anyjukhoz, mert volt benne valami, ami levette a lábáról. Mégis mindenkit meglepett Ferenc József választása – a legjobban magát a kiválasztottat. „De ho­gyan gon­dol­ha­tott rám egyál­ta­lán a császár? Hi­szen én olyan je­len­ték­te­len va­gyok!” – mondta állítólag. Ferenc Józsefnek viszont éppen ellenkező volt a véleménye: „Ó, mi­lyen édes ez a Sisi, olyan ham­vas, mint a nyí­ló man­du­la­vi­rág. És mi­lyen szép, bár­so­nyo­san me­leg sze­me van, és az ajka olyan, mint az eper!”

Valószínűleg az történt, ami sok más szép nővel: később ért és hirtelen virágzott ki. Mert Ferenc Józsefnek igaza volt. Erzsébetnek minden adottsága megvolt ahhoz, hogy csodálják szépségét. Arcvonásai nemesek, haja csodálatosan dús és hosszú, szemei kifejezőek, az alakja tökéletes: magassága 172 cm, derékbősége 50–55 cm, mellbősége 80–90 cm között volt egész élete folyamán. Születésétől kezdve alkatilag nagyon karcsú volt – kelengyéjébe mindössze 4 fűzőt tettek, abból is 3 lovagláshoz való –, később pedig diétákkal, mozgással és erős fűzéssel tartotta fenn leánykori karcsúságát. Ám a legkülönlegesebb nem is a két kézzel átfogható derék, hanem a hozzá párosuló hosszú hát és a harminc-negyven centiméterrel bővebb, telt mell keveréke volt. 172 cm-es magasságával, hosszú lábával, keskeny csípőjével, karcsú, egyenes derekával feltűnő, igazi királynői megjelenése volt – ma manökenalkatnak mondanánk. Ha még hozzátesszük, hogy az átlagmagasság a 19. században kisebb volt, biztosak lehetünk abban, hogy sudár termetével egyértelműen kimagaslott a többiek közül. 

Mindehhez járult egy belső sugárzás, karizma, amivel szinte minden hozzá közelebb kerülő férfit és nőt el tudott bűvölni. „Hogy mi­lyen volt a va­ló­ság­ban, hogy mi volt raj­ta olyan von­zó és el­bű­vö­lő, ezt se vé­ső, sem ecset nem ké­pes visszaidéz­ni” – írta róla Fürstenberg grófné, Erzsébet egyik udvarhölgye, akit Zsófia, az anyós ellenőrként rendelt menye mellé. Ugyanúgy elragadtatva