A vasutak és a restik szerepe a borfogyasztásban

A rossz szállítási lehetőségek évszázadokon át behatárolták a bortermelés növelésének lehetőségeit. A vasúti hálózat kiépülése új távlatokat nyitott a bortermelők és -kereskedők számára. A vasutak azonban nemcsak a szállítási kapacitás radikális emelésével járultak hozzá a bortermelés fejlesztéséhez. Az utasok az átszállások alkalmával, a vonatra várakozva betérhettek az állomások épületében működő vendéglőkbe, a restikbe, ahol pogácsával, fasírttal vagy bécsi szelettel csillapíthatták éhségüket és könnyű borral vagy fröccsel a szomjukat.

Az ország területén évszázadok óta sokfelé folytattak szőlőtermesztést, a bor kedvelt és népszerű ital volt, de a fogyasztók leggyakrabban a helyi, környékbeli települések lakói közül kerültek ki. Különböző korszakokban szállítottak ugyan az országon belül vagy a határokon kívülre nagy tételben bort, de ez a művelet mindig nagy veszéllyel járt. A borok szesztartalma és az ebből eredő kezelési problémák, a hordók abroncsainak gyengesége sok esetben zavarossá tette a borokat, vagy egyszerűen elfolyt a nedű a szállítás alatt. A külföldiek és belföldiek – például Széchenyi István – által is joggal bírált rettenetes utak tovább nehezítették a borszállítást.

Viszonylag könnyen és nagyobb veszteségek nélkül a nagy folyók mentén fekvő borvidékekről lehetett jelentős tételeket útnak indítani. A jó termőhelyi adottságok, a kiváló fajták és a magas színvonalú megmunkálások, kezelések mellett ezért lehetett évszázadokon át a szerémségi szőlőtermő körzet egyúttal a legjelentősebb borexportot is lebonyolító vidék. A Dunán és a Tiszán észak felé vontatott bárkákban, hajókon, dereglyéken a budai, pesti fogyasztók mellett a bécsi és a lengyel ivók számára is szállítottak nagy tételben szerémségi bort. A törökök magyarországi megjelenése után és itteni tartózkodásuk alatt a tolnai-baranyai borvidék termelői ugyancsak kihasználhatták a folyóvíz nyújtotta szállítási előnyöket, s ez a szőlővidék vette át a Kárpát-medence ellátásában, illetve az exportban a vezető szerepet. A 18. századi telepítések közismerten sok esetben összekapcsolódtak a folyókkal, s a Dunán érkező német telepesek közül sok szőlőtermesztő család talált új hazát és birtokot a folyóhoz közel, például Hajóson, ahol új borvidék alakult.

A reformkor híres pozsonyi országgyűlésein nagy számban részt vevők borigényét részben a várostól északra fekvő