A vasfüggöny lebontása, a határnyitás fogalma a közfelfogásban az osztrák–magyar határzónához kötődik, holott Magyarország keleti határa mentén az Erdélyből és tágabban Romániából menekülők egyre tömegesebb naponkénti konfliktusai miatt már „javában állt a bál”. A menekültkérdéssel tehát Magyarország nem 1989-ben és nem a keletnémet turisták kálváriája révén ismerkedett meg. A Genfi Menekültügyi Konvencióhoz való csatlakozást a romániai menekültek ügye motiválta, akkor, amikor a keletnémet turisták státuszváltásának kérdése még nem tematizálódott. Erre a kronológiai rendre is tekintettel kezdjük az elbeszélést az 1989-re már egyértelműen konfrontációs zónának tekinthető keleti – román–magyar – határszakasszal.
Pillanatképeket villantunk fel az annus mirabilisnek elkeresztelt 1989. év közép-európai kavalkádjából. A címre koncentrálva követjük nyomon a vasfüggöny végnapjait, illetve eltűnését a magyar állambiztonsági szervek iratai alapján. Pontosabban a fennmaradt és már hozzáférhető, kutatható dokumentumok alapján. Három titkosszolgálati forráscsoportból válogattam a szóban forgó témához: az 1989-es, Németh Miklós vezette kormány
