A középkorban a magyarországi városok között komoly rendi és „rangbeli” különbségeket találunk. A legmagasabb rangú városoknak a szabad királyi városi címet elnyert településeket (civitas) tekintjük, amelyek ehhez a címhez királyi kiváltságlevéllel jutottak. E városok – és a falaikon belül a polgáraik – viszonylag széles körű szabadságot élveztek. Megillette őket a szabad bíró- és papválasztás joga, vásártartási és általában ezzel egybekötött árumegállító jogot kaptak, a király meghatározta azt is, mely városjogot használhatják, valamint országrendiséget is nyertek: követet választhattak és küldhettek az országgyűlés alsótáblájára.
A városok a késői rendi korszakban saját területükön az ügyek egészen széles körét intézhették önállóan a mezőrendészettől a katonai ügyekig, a köztisztaságtól a főbenjáró büntetések kiszabásáig. A városok vezetése, a városi ügyek intézése a bíró és a szenátusnak vagy magisztrátusnak nevezett városi tanács kezében volt, az utóbbi 12 tagját a város polgárainak közössége (vagy az ún. nagytanács) választotta. Ennek egyik legfontosabb feladata éppen az igazságszolgáltatás volt, amely a korszak általános felfogása alapján a mai fogalmaink szerinti végrehajtó hatalom, az igazgatás szerves és elválaszthatatlan részét képezte.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
