rubicon

A városi bíráskodás

12 perc olvasás

A középkorban a magyarországi városok között komoly rendi és „rangbeli” különbségeket találunk. A legmagasabb rangú városoknak a szabad királyi városi címet elnyert településeket (civitas) tekintjük, amelyek ehhez a címhez királyi kiváltságlevéllel jutottak. E városok – és a falaikon belül a polgáraik – viszonylag széles körű szabadságot élveztek. Megillette őket a szabad bíró- és papválasztás joga, vásártartási és általában ezzel egybekötött árumegállító jogot kaptak, a király meghatározta azt is, mely városjogot használhatják, valamint országrendiséget is nyertek: követet választhattak és küldhettek az országgyűlés alsótáblájára.

A városok a késői rendi korszakban saját területükön az ügyek egészen széles körét intézhették önállóan a mezőrendészettől a katonai ügyekig, a köztisztaságtól a főbenjáró büntetések kiszabásáig. A városok vezetése, a városi ügyek intézése a bíró és a szenátusnak vagy magisztrátusnak nevezett városi tanács kezében volt, az utóbbi 12 tagját a város polgárainak közössége (vagy az ún. nagytanács) választotta. Ennek egyik legfontosabb feladata éppen az igazságszolgáltatás volt, amely a korszak általános felfogása alapján a mai fogalmaink szerinti végrehajtó hatalom, az igazgatás szerves és elválaszthatatlan részét képezte. 

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.