A váradi béke, 1538

A két magyar király – Szapolyai I. János és Habsburg I. Ferdinánd – közötti küzdelem a Magyar Királyság fölötti kizárólagos uralomért több mint egy évtizeddel Mohács után sem jutott nyugvópontra. Egyik sem tudta a másikat kiszorítani a hatalomból, noha minden eszközt megragadtak ennek érdekében. Az országon belül fenyegetésekkel, ígérgetéssel, adományokkal igyekeztek híveik számát gyara­pítani, az európai királyi udvarokban és a Szentszéknél pedig szűnni nem akaró diplomáciai hadviselést folytattak egymás ellen. A magyar rendek vezéralakjai egyik királytól a másikhoz pártoltak, ami fokozta az ország ziláltságát, a széthúzást. A királyok a gordiuszi csomót végül egy olyan egyezséggel oldották meg, amelynek beláthatatlan következményeit a kortársak közül is sokan sejtették: ketté­osztották a Magyar Király­ságot a status quo, azaz az éppen akkor fennálló hatalmi viszonyok rögzítésével. A váradi békének nevezett kényszermegoldásig azonban hosszú, buktatókkal nehezített út vezetett.