A Turul, a diáktüntetések és a sajtó

A Turul Szövetség tagjai az 1930-as évek első felében, de már a numerus clausus 1928-as módosításától kezdve, főképp a gazdasági válságból adódó egzisztenciális kilátástalanság miatt minden tanévkezdéskor antiszemita tüntetéseket szerveztek, amelyek a szervezet legismertebb sajátosságaivá váltak. Ugyanakkor fontos hangsúlyoznunk, hogy az antiszemita egyetemi tüntetések nem kizárólagosan magyar jelenségek, és erre az 1932 őszén történt debreceni zavargások kapcsán Hóman Bálint kultuszminiszter is felhívta a figyelmet a képviselőházban: „Nemcsak Debrecenben van ez így, hanem másutt is. Méltóztassanak elolvasni az újságokat a bécsi és berlini verekedésekről, (…) méltóztatnak majd látni, hogy egész Közép-Európában van ilyen mozgalom.” Üres mentegetőzésnek tűnhetnek a miniszter szavai, azonban a korabeli sajtó valóban szinte havonta számolt be nemcsak a közép-európai felsőoktatási intézményekben, hanem a kontinens szinte valamennyi egyetemi városában lejátszódó antiszemita megmozdulásokról, illetve a numerus claususra vonatkozó követeléseiről.

A magyarországi diáktüntetések idején rendkívül fontos szerep jutott a sajtónak. Egyrészt azért, mert gyakran előfordult, hogy a szélsőjobboldali „bajtársak” a tüntetésekről elítélően tudósító, elsősorban liberális-baloldali lapok ellen is felvonultak, így az egyetemekről az utcára is átterjedt ez a „mozgalom”. Például 1928. október 20-án a Pesti Napló arról tudósított, hogy a fővárosban a liberális Est-lapok kiadóvállalata ellen szabályos ostromot vezényeltek le a tüntető egyetemisták: „félkilós és kilós téglák repültek a nagy kirakatablakokba és az ablakok csörömpölve hullottak a kövezetre. Az Est tíz nagy kirakattábláját összetörték” – írja a tudósítás. Hasonló események a többi egyetemi városban is előfordultak. Shvoy Kálmán tábornok 1930. november 11-i naplóbejegyzése szerint Szegeden „az egyetemi hallgatók kővel megtámadják a Délmagyarország kiadóhivatalát, mert az újság az egyetemi heccekről mert írni”. Jellemző, hogy a tetteseket csak nagyon kivételes esetekben sikerült a rendőrségnek előállítania.

Másfelől azért jutott fontos szerep a sajtónak, mert az eseményeket az a jellemző és szomorú jelenség is kísérte, hogy a jobb- és baloldali sajtó egymásra mutogatva vádolta a másikat az egyetemi ifjúság provokálásával, uszításával, és ez helyi szinten még élesebben kidomborodott. Erre példa a debreceni liberális-baloldali és a szélsőjobboldali lap „pengeváltása” 1932 őszéről. Az előbbi, a Debreceni Független Újság a város egyik népszerű napilapja volt, mely ekkor már harmincéves múltra tekintett vissza. Legismertebb vezércikkírója, majd 1933 és 1940 között főszerkesztője Thury